Hív a természet - Wild Arena Survivors teszt

Őszintén megmondva, nem szeretek Battle Royale játékokat tesztelni, ennek pedig egyetlen oka van, a folyamatos fejlődés. A megjelenési verziókat tekintve pár éven belül teljesen képes megváltozni egy ilyen játék, ami a kritikai produktum elavulásához vezethet. Jó, nem mintha ez nem lenne így egy sztorijáték esetén, de azok esetében például nem annyira szembetűnő konkrét játékmechanikai elemek eltűnése vagy teljes átalakulása. Az Ubisoft legújabb mobiljátékát játszva pedig eléggé felemás érzések kavarogtak bennem, annak ellenére, hogy zseniális alapötlet áll a játék mögött.

Kezdéskor 40 kegyelmet nem ismerő játékos érkezik Sidina szigetére, hogy kaotikus küzdelmek közepette vívjanak meg. Az Ubisoft talán ráérzett, hogy néha kicsit ki kell lógni a sorból és próbálkozni kell új megvalósításokkal és stílusokkal. Így a Wild Arena Survivors egy izometrikus nézetű alkotás lett, ami rengeteg jó ötlete ellenére pár végzetes hibát is magában hordoz.

A játékba való belépéskor 3 karakterosztály közül válaszhatjuk ki a játékstílusunknak megfelelőt. Így kínálják nekünk a már jól ismert kasztokat: egy zsiványt, egy heavy-t és egy katonát. Természetesen mindhármuk különböző fegyverekkel és képességekkel rendelkezik, amelyek nagyon fontos alkotóelemei a játék mechanikáinak. Én szokásomhoz hűen heavy karakterrel ugrottan fejest az izgalmakba, viszont ez nem feltétlen bizonyult a legjobb döntésnek.

Ahogy földet érünk a játék egyetlen térképén, a Sidina-n rögtön szembetűnik az ilyen játékoknál szokatlan izometrikus rendszer és a kijelző elrendezése. Fegyvert és hozzátartozó lőszert a Wild Arena-ban nem kell gyűjtenünk, hiszen karakterek függvényei ezek megléte, de azért lesz mit gyűjteni. Ekkor kapunk egy elsődleges és egy másodlagos fegyvert az azokhoz tartozó képességeket, valamint még 2 slotot. Az üres helyekre a szétszedett környezeti elemekből szerzett lootot pakolhatjuk, melyből 2 fajta lehet nálunk. Ezek általában teljesítménynövelő eszközök (például golyóállómellény, élettöltő vagy sebzést növelő ital), emellett lehet fegyver (például különböző gránátok). Az említett környezeti elemek széttörése fontos, hiszen a kivágott fákból, széttört kövekből, valamint szétvert dobozokból az említett felszereléseken kívül pénzt is szerezhetünk. Eme pénzt pedig egy lebutított fejlődési rendszer keretében használhatjuk, mely során a nálunk levő két fegyver képességeit és a teljesítménynövelő eszközök erejét növelhetjük. A pályán emellett találhatunk zárt ládákat és a közismert dropokat, melyeket a nálunk levő kulccsal bárhol és bármikor kinyithatunk ellátmányok reményében.

Ellenfelekkel való összecsapáskor nagyon sok mindenre kell figyelnünk. Vadállatok módjára kell egyszerre minden képességünket elhasználnunk és minden fegyverrel egyszerre támadni, ami kis súlytalanságot generál az amúgy izgalmas és dinamikus fegyverharcoknak. Ám, ha nem az említett módon járunk el, azonnal karakterünk megfáradt holttestét bámulhatjuk. A játék egyik legidegesítőbb része pedig itt mutatkozik meg. Nagyon balanszolatlan pár harc. A 3 kaszt mindegyikével találkozhatunk egy meccs során és sokszor lesz, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Nagyon fontos, hogy ismerjük karakterünket, hiszen a Rogue karakterek kardja semmit sem fog érni a Soilder gépfegyvere ellen, ahogy a Tank puskája sem a menekülő Rogue-val szemben. Nincsenek összeegyeztetve a karakterosztályok képességei ebből a szögből vizsgálva, viszont szerencsére taktikázni így is lesz lehetőségünk. Ha pedig nagyon nem lenne barátunk a szerencse (ami az egész játékban szükséges lesz), akkor a képernyő bal oldalán elhelyezett hívógombbal szólhatunk táltos paripánknak, hogy sebes rohanásával húzzon ki minket a bajból. Emberi ellenfeleinken kívül azonban a burjánzó élővilágot is megpumpálhatjuk ólommal, hiszen a vadvilág állatai is veszélyt jelentenek számunkra. Bár az ő likvidálásuk nem egy nagy mutatvány, simán hozzánk tudják csalogatni a valódi ellenfeleinket.

A játékmenet másik idegesítő része a lobbyban figyelhető meg. Megnyert meccseinkért kupákat szerezhetünk, bizonyos kupaszám elérésekor pedig ládákat nyitogathatunk, amikből általában pénzt szerezhetünk.. mármint azt kéne szereznünk. A játék ugyanis aktuális karakterünk szintje alapján dob a meccsekbe, a szükséges fejlesztéseket pedig nem tudjuk pénz nélkül elvégezni, ez pedig nagyon gyorsan a hátrányunkra fog válni, de erről még fogok beszélni.

A harmadik, egyben utolsó probléma pedig a BR játékok alapvetésével kapcsolatos. Egyértelműen sokkal izgalmasabb társakkal alászállni az ilyen játékok területeire, ennek ellenére a Wild Arena Survivors sehogy sem kínál lehetőséget a közös játékra. Egyfelől barátainkkal nem tudunk játszani, hiszen sehol nem lehet meghívni őket. Másfelől, a játék Duo módja nem igazán talál meccset, így csak és kizárólag Solo-ban lehet bármiféle játékélményünk. Bár egyetlen egy Duo-t sikerült játszanom, ennek játékélménye teljesen elhanyagolható, hiszen ahogy az lenni szokott semmilyen csapatmunka nem tudott kialakulni. Ráadásul tárgyakat sem tudunk csak úgy dobálni, egy másik cseréjével tudjuk elejteni csak. A felsorolt hibák ellenére amúgy egy egész remek játékélményben lehet részünk, ha teljes mértékben kiismertük karakterünket.

A játék területei nagyon szépen ki vannak dolgozva, bár a térkép alapvetően nem nagy méretű, ez pedig a pörgős (körülbelül 15 perces) meccsek javára válik. A grafikai beállításokat tekintve állíthatunk a felbontáson, az fps-en, valamint vizuális- és árnyék effekteken. A dinamikus játékmenet igényli a magas fps számot, de az árnyékokat és a vizuális effekteket semmi sem, ennek ellenére viszont a napsütötte tengerpartokon hangulatfokozóak az árnyékok.

A hangokat tekintve egészen különleges élményben lehet részünk. Bár a zenei része elhanyagolható a játéknak, a hangeffektek nagyon jól el lettek találva. Dinamikus hangok teszik izgalmassá a játékot, erőteljes csatazajokkal, különböző robbanó- és tűz effektekkel, valamint a természet hangjaival. Ez a része igazán kiemelkedő a játéknak, a fegyverharcokat pedig nagyon megdobja a lőfegyverek húzóereje és a fegyverek súlya, ami főleg hangokkal van érzékeltetve.

Mint említettem még ki fogok térni a fejlődési rendszer nehézségeire. Az Ubisoft kissé magasra tette a lécet a mikrotranzakciós rendszerrel, hiszen kőkeményen megdolgozott kupáinkért járó pénz helyett simán fizethetnénk 37 ezer forintot is, de én úgy voltam vele, hogy inkább nem fogok fejlődni. Emiatt kicsit pofátlannak tartom, hogy az átlag játékosnak mindenképpen fizetnie kell, ha fejlődni akar, mert a játékbeli valutát nem kapjuk bőkezűen, pedig 8 órán keresztül egész szépen kaptam.

Lezárás

Az Ubisoft bár korábban próbálkozott a Battle Royale játékokkal (a konzolos és PC-s FPS Hyper Scape képében), biztosan nem a Wild Arena Survivors fogja meghozni nekik a műfaji áttörést. Néhs balanszolatlan, ám de olykor hangulatos fegyverharcokkal megpakolt, izgalmas, és pörgős játékuk kellemes órákat bár képes okozni, hosszú távon nem mindenkinek tud érdekes játék maradni. A hangulat nagy részét főleg a táj csodálatos kivitelezése és a hangok magasfokú színvonala fogja okozni, mindannak ellenére, hogy a mapon levő fejlődési rendszer és az izometrikus kamera egy egyedi kalanddá varázsolhatta volna az egyre jobban klisék köré épülő Battle Royale műfaját.