A legjobb "Harry Potter" sorozat - Wednesday 1.évad
Hogy mégis mi a fene az az Addams Family, azt én
nagyon nehezen tudnám megmondani, főleg a szuper magyar fordítás a "Galád
család értelmében". Viszont korábban már hallottam arról, hogy mindennek
alapjai még a '40-es évekből származnak. Ebből az ismeretlenségből adódott az
is, hogy a Barry Sonnenfeld-féle filmeket sem láttam, hiába is akartam időt
szakítani rájuk.
Hatalmas örömömre idén augusztusban röppent fel a hír, hogy készül egy spin-off sorozat a Netflixre, Wednesday címen. Aki pedig még annyira sem lenne tisztában a franchise-val, mint én, azoknak mondanám, hogy a család élén álló Gomez és Morticia lánya lesz kamasz főszereplőnk és ő fog mindenféle gondokba keveredni.
Ha az amúgy remeknek tűnő alapanyag nem lenne elég a sorozatot az a Tim Burton rendezte, akinek olyan sikereket köszönhetünk, mint például: az Álmosvölgy legendája, az Ollókezű Edward, avagy a Batman visszatér. Mindennek ellenére azonban csak azért kezdtem bele fenntartásokkal az amúgy 8 órás produktumba, mert az első 2 Addams-film után nem igazán készültek jó filmek és sorozatok. Szóval úgy kezdtem bele a Wednesday-be, hogy nem ismerem a világot, de azért, ha szar lesz, akkor mint átlagos Addams-tartalom, tudok róla nyilatkozni.
A történetünk a Nancy Reagan gimnáziumban kezdődik, ahol a feketében megjelenő Wednesday Addams akarja megbosszulni, amiért kiszúrtak öccsével, Pugsley-vel. A bosszú eredménye 2 halott srác, ezért eltanácsoljak őt a Kitaszítottak iskolájába, a Jericho-i Nevermore Akadémiára, ahol egykor szülei is tanultak. Arról nem igazán szeretnék beszélni, hogy a cselekmény miként halad tovább és mik fognak történni, de maradjunk annyiban, hogy néha azért igen érdekes, amit látunk. A fordulatok többnyire kiszámíthatatlanok, de mindannak ellenére, hogy a sorozat Wednesday-t, mint egy egészen külön világot szeretne bemutatni az ő döntései a cselekményben néha teljesen abszurdak és annyira, de annyira meggondolatlanok, hogyha valamit fel kéne hánytorgassak a sorozatnak, akkor ez lenne.
A sorozat igazi pozitívuma talán a karakterekben és az őket megformáló színészekben rejlik. Először magával az Addams-család jelentéktelen szereplőivel kezdeném, közéjük tartozik főleg Gomez és Moritica karaktere. Igaz, hogy Pugsley is egy Addams, de ő hihetetlen keveset szerepelt a képernyőn. Gomez és Moriticia jelenetei egy az egyben a "kínos" (, avagy cringe) melléknév jelentését próbálják megértetni a nézővel. Az összes jelenet, amiben helyet kapnak iszonyatos vontatott és erőltetett. Ez köszönhető a semmivel sem foglalkozó Luis Guzmán játékának Gomez szerepében és az ennél jóval erősebb, de még mindig erőtlen Catherine Zeta-Jones Morticia-ja.
A főbb karaktereket és az évad dinamikáját megcélozva kezd azonban zseniálissá válni a sorozat. Annyira pazar drámajelenteket tartalmaz helyenként az évad, hogy azokban tényleg nem lesz hiány, ahogyan emlékezetes pillanatokból sem. Gwendoline Christie játékában Larissa Weems, a Nevermore igazgatója egy zseniális karakter. A megjelenése alapvetően nem parancsol tekintélyt pozíciója ellenére, de az évadzáróig nem voltam képes eldönteni, hogy kedvelnem kell-e őt. Wednesday ügyködéseivel annyira szinkronban van a néhai tolerancia és a néhai antipatikus jellem Weems szerepéből, hogy az ő karaktere messze a legjobban tetszett. Az Emma Myers által megformált Enid Sinclair pedig próbál közelebb kerülni a közösségi életben egyáltalán nem alkalmas Wednesday-hez és tulajdonképpen az ő személyisége a sorozat legvégéig tökéletes ellentéte a címszereplőének, a kémia kettejük között nagyon jó volt.
Végül, de mindenképpen elsősorban a Jenna Ortega által megformált Wednesday-ről beszélni kell. Amivel mindenki tisztában van, hogy Jenna Ortega egy szép és tehetséges, viszont ugye még egészen fiatal színész. (Mintha tudnék erre példát mondani a Stranger Thing Eleven-jéről.) Nem tudom, hogyan sikerült kifogni Ortega-t a szerepre, de valami egészen hihetetlen, amit a sorozat 8 órás játékideje alatt leművel. Wednesday alapvetően egy "embertelen karakter". Értem ezt úgy, hogy már a megjelenése, ezek mellett pedig a gondolkodása, a hozzáállása, a viselkedése és a stílusa is érdekes karakterré varázsolja őt. Imádtam hallgatni a monológjait, mert annyira kiteljesedtek benne azok a gondolatok, ami nyomán kezdték kevésbé utálni őt, hiszen ő még a Kitaszítottak között is kitaszított volt. Kitaszított volt, mert más akart lenni. Kitaszított volt, mert a mássága miatt utálták. Kitaszított volt, mert az utálattól még ironikusabb lett. Kitaszított volt, mert mert egyedi maradni, ami senki másra nem volt jellemző az egész sorozat alatt. A sorozatot Wednesday karakterének újfajta, kamaszkori megközelítése és Jenna Ortega játéka teszi azzá, ami és ezt nem igazán lehetne tőle elvenni.
Hogy picit beszéljek az összképről is, a Wednesday egyáltalán nem csúnya sorozat, nagyon tetszettek a díszletei. Ezen díszletek alapján és a sorozat végére érve pedig azt éreztem, hogy életem legjobb Harry Potter sorozatával végeztem. Érzékeltetném pár képpel, mennyire "deja vu" érzésem volt J.K.Rowling munkásságára. Megértem azt is, ha sokan szidnak most a Harry Potter-es párhuzam miatt, de minden egyes aspektusában ott volt az az egyáltalán nem idegesítő atmoszféra, ami sokak számára ily módon befogadóvá tette a sorozatot.
Hogyha az Addams-család filmes örökségének ilyen utat fog szánni a második évadra Tim Burton és csapata, akkor fogadni mernék, hogy a rajongók, ha nem is 100%-ban, de rendkívül elégedettek lennének, mert egy hihetetlen élvezetes sorozat készült, amit mindenkinek tanácsolt végignéznie.