Kísért a múlt, örökre - Resident Evil 1.évad kritika (Netflix)

Egyre többször gondolkodok el az egyes Resident Evil filmadaptációk bejelentésekor, hogy vajon van-e értelme kísérletezni ezzel és hogy valójában létezik-e tökéletes adaptáció? Nyilván a Paul Anderson által rendezett Milla Jovovich főszereplésével készült Kaptár filmeket mindenki szívesen elfelejtené. Azonban a nagy Resident Evil rajongónak magát valló Johannes Roberts reboot filmje, a Welcome to Raccoon City talán már egy fokkal jobb próbálkozásnak tűnt, de az is egy paródiája lett a Capcom szériájának. És most itt van a Netflixen debütált 8 epizódos Resident Evil sorozat is, ami megint egy új megközelítésbe helyezi az eseményeket, de talán ezt a példát kéne a legkevésbé követni. 

Először azt fontos leszögezni, hogy maga a sorozat ott vérzik, ahol lehet és ott nem, ahol a képernyőn levő zombik nem harapdálták meg. Nem szeretnék fennakadni a cselekmény minőségén, hiszen terveim szerint egy egész videót szánok a témának. Imáim annyiban viszont meghallgatásra kerültek, hogy a sorozat egy még teljesen ismeretlen időszakban vizsgálja a T-vírus kitörésének okait, nevesítve 2036-ba, Londonba ugrunk. Főhősünk Jade éppen, mint kutató portyázik az élőhalottak között és próbál rájönni, hogy a vírus képes-e változni, fejlődni. Ennyi idő elteltével ugyanis az emberek megoldást próbálnak találni a fertőzés ellen, minek hatására egyre jobban ismerik a mutánsokat. Ezek után ugrás és 2022-ben találjuk magunkat New Raccoon-Cityben, ahol Jade és testéve Billy életét követhetjük végig. Kettejük édesapja az Umbrella egyik tudósa, Albert Wesker. Igen jól hallottátok, ALBERT WESKER, aki hivatalosan ekkor már 13 éve halott, hacsak nem túlélte egy vulkán belsejét, két rakétavetővel kísérve, amit maga Chris Redfield lőtt rá. Mindegy, mint mondtam nem a történetben szeretnék elveszni, hanem minden más ordítóan zavaró hibában.

Előre látom, sokan nem hiszik majd el, amit most mondok, de szerintem a Resident Evil sorozat igenis nézhető darab, pedig minden egyes epizódjáról süt a figyelmetlenség és az alapmű teljes ismeretlensége, mégis van benne valami, ami azért képernyő előtt tudta tartani a nézőket. Nem csak engem, nem csak az ismerőseimet és nem csak azokat a kritikusokat, akik lehúzták. Igazából ismételten csalódott vagyok. Nem mondom, hogy vártam a sorozatot, de azt sem, hogy nem érdekelt volna. Az igazság, hogy nem igazán értem mi volt a cél. Kaptunk egy jelenbéli (2036-ban játszódó) történeti szálat és egy múltbéli (2022-es) szálat. Azt teljesen értem, hogy új szereplők, új helyszín és egyebek, de Wesker mit keres a képben? Először is Wesker egy gonosz karakter, itt mégis a jó célért küzd majd. Hogy lett belőle apa és mikor? Egyáltalán miért fekete-szemüveges színészre esett a választás? Ezek mind olyan kérdések, amelynek nem létező válaszai minden egyes Resident Evil játékot nagybetűvel szarnak le, és olyan elképzelhetetlen jeleneteket és borzasztó magyarázatokat ad rá a sorozat, hogy arra nincsenek szavak.

Őszintén megmondom, hogy nekem a 2022-es szál jobban tetszett, ezért kezdenék azzal. Eleinte szimpatikusnak tűnhet a főszerepben levő testvérpár, Jade és Billie Wesker, akik a Dél-Afrikai New Raccoon Cityben találnak új otthont, miután apjuk Albert Wesker az Umbrella Corporation gyógyszergyártó cég tudósaként kényszerül költözni az Umbrella új otthonában. Őszinte leszek, baromi érdekes a 2022-es történeti szál. Véleményem szerint, ha csak ennyi lenne a sorozatban még többé-kevésbé piedesztára is emelném, hogy ez hellyel közzel, de Resident Evil sorozat lett. Aztán ezt rontják a 2036-os szállal. Persze történetmesélés szempontjából fontos a jelen is, hiszen nagyon sok minden fog kiderülni ezalapján, de legalább ne lenne ilyen szarul megoldva. Abban a pillanatban, ahogy fokozódik az izgalom és talán lenne egy rohadt jó jelent, hopp egy jumpcut máris a másik szálon vagyunk. Ezt csinálja oda-vissza a sorozat, amíg a vége felé rá nem jön, hogy kifogyott az izgalomból és hogy a néző még mindig nem ért semmit, pedig 20 perc van már csak az évadból és ez elég zavaró hiba. Rátérve a múltbéli szál karaktereire. Jade és Billie mondhatnánk, hogy igazi testvérek. Civakodnak, veszekednek, de emellett az életüket adnák egymásért és egy pillanatra sem hagyják el egymás társaságát. Jade egy amolyan lázadó lány, aki nem sok örömet talál új lakhelyükben. Ismerkedni akar, az apját egyenesen utálhatja (bár ez is inkább nyavalygás, mint tiszta utálat) és a testévéréért bármit megtenne. Billie Jade jellemének teljes ellentéte. Visszahúzódó, könnyen piszkálható, éppen ezért minden problémáját titkolja és igazából aki ilyen dolgokat megélt, teljesen tudni fog vele azonosulni. Wesker karaktere érdekes megközelítésbe helyezi a széria, hangsúlyozom FŐGONOSZÁT. Érdekes volt a gondoskodása, apáskodása és az, ahogy egy kis Alber Wesker mégiscsak felfedezhető benne. Legnagyobb erénye Weskernek, hogy a legjobb színészt találták meg a szerepére Lance Reddick képében. Ez az ember valami hihetetlen, annyira jól játszik mindig. Ahol ideges, ott a feszültségtől megfagy a levegő, ahol pedig egyszer érzelmes, ott tényleg elkapja a nézőt valami.

Beszélve a jelenbéli szálról ez úgy borzalom (egy-két jelenetet leszámítva), ahogy van. Mint mondtam már Jade figyeli a zombikat, akik egyszer majdnem elkapják és guberálók egy csapatja menti meg. Ekkor kiderül, hogy busás pénzjutalom üti annak a markát, aki átadja őt az Umbrella-nak. Mint tudjuk balul sülnek el a dolgok, hiszen az Umbrella-val nem lehet csak úgy üzletelni. Innentől kezdve Jade menekül az Umbrella üldözi, a túlélőkkel, akikkel összefut Jade pedig mind meghalnak és ez megy folyamatosan. A végére már annyira idegesítő főleg, hogy még reflektálnak is arra, hogy ő azt hiszi, hogy megváltoztathatja a világot, ezt pedig barátai szenvedik meg, amivel csak árt nekik.

Összességében nagyon nehéz értékelni ezt a sorozatot. Egyfelől nemhogy nem hű az alapokhoz, teljesen lerombol mindent belőlük. Átgondolatlan a cselekménye és a karakterei saját végzetüket kergetik (főleg Jade), de ez is egy adaptáció, ez is egy verziója a Resident Evilnek. Ezek alapján akkor egy jó sorozat lett, csak mert ez is egy verzió? Őszinte leszek. Én nem azért szeretem a Resident Evilt, mert logikus, mert az epikus történetektől ismert és ezzel szerintem nem csak én vagyok így. A Resident Evil ma már kultúra és az 1996-os megjelenéskor hihetetlen nagyot robbant, hiszen azelőtt senki sem készített még olyan jól kivitelezett és olyan félelmetes játékot. Persze mindig érdekes volt, ahogy nevesített hőseink milyen galibákba keverednek, de sohasem ez volt a Resident Evil alapja. A játékmenete volt mindig igazán kiemelkedő, ami sokszor előzte meg korát minden téren. Látni, ahogy bugdácsolt és újra magára talált egy másik irányvonalon, minden Resident Evil rajongó álma volt a hetedik számozott epizód nyújtotta újdonság, az azt követő remake-k és a közel hibátlan Village. Egy szónak is száz a vége vannak érdekes történetek a Capcom szériájában, de ezeket meg kell hagynunk a játékoknak. Az összes Resident Evil élőszereplős filmadaptáció ezek alapján nem lesz siker soha és ebben szinte biztos vagyok. Ezt a sorozatot csak azoknak ajánlanám, akik egyetlen egy Resident Evil játékkal sem játszottak és egyetlen Paul Anderson által rendezett filmet sem látott, sőt még a Johannes Roberts-es rebott is kimaradt náluk. Azt hiszem viszont, hogy ilyen ember nincs a világon.

YT VIDEÓ: Hamarosan