Alig csúszik a rozsdás csiga - Metal Slug: Awakening

Egyre inkább kezd engem felhúzni a mobiljátékipar és az annak berkeiben történtek. Bár eléggé elmaradtam az idei felhozatallal egyszerűen nem értem, hogy miért nem sikerül kiszúrnom, mégis melyik játékkal lesz jó élmény játszani és melyikkel egyáltalán nem. A nyár két legnagyobbat durranó megjelenése volt a Snowbreak és a Metal Slug: Awakening, amelyek fogadtatását és eredményét látva félek az Elderand Mobile megjelenésétől, amely meg esetlegesen a szeptemberi hónap nagy durranásának ígérkezik. Az pedig, hogy a Snowbreak leszerepelt, az 1-2 órányi játék után már eldőlt, de hogy a Metal Slug-nak is csak körülbelül a feléig jutottam el, az felfoghatatlan számomra.

Bevallom, hogy még nem nagyon volt dolgom korábban a franchise-val, de a Metal Slug játékokban az évjáratuk elleni, szerintem egészen pofás grafikai megvalósítás nyerte el a tetszésemet. A mostani, kizárólag mobilokra megjelent verzióba az eredeti epizódokat is jegyző SNK csapata is besegített, ami számomra még inkább felfoghatatlanná teszi a végeredményt. Még 1996-ban jelent meg a sorozat első játéka az akkoriban népszerű Neo-Geo játékgépekre. Idehaza sosem számított felkapott játéknak, végül is magának a rund and gun műfajnak amúgy sincs nagy keletje. Ugyanúgy, ahogy ma már keveseknek mond bármit is a Contra széria, mainstream szinten ugyanez a helyzet a Metal Slug-gal is, sajnos. Szóval nem én fogom megfejteni azt a titkot, hogy vajon a Contra másolása-e a Metal Slug-nak, azonban a magam részéről kétlem, hogy így lenne. De ha bárki nem így gondolná, ennyi erővel a Jak and Dexter és a Ratchet and Clank játékok is az egymással való másolások alapján készültek. Sokan lehet még emlékeznek arra, amikor elkezdtem teszteket készíteni a Smart Mobile Games oldalára, egyik első anyagom a 2021-es Contra Returns volt. Akkor eléggé dicsértem a játékot, de ma már ez messze nem így lenne. Olyannyira nem, hogy erre remek lehetőség az Awakening állapota. Játék közben ugyanis eléggé "dejavu" érzésem volt, amolyan "mintha már játszottam volna ezzel?" -féle gondolatok. Hát persze, hogy ugyanaz a csapat készítette, akik 2 évvel ezelőtt a Contra feldolgozást. Amit azzal a játékkal műveltek már az is bicskanyitogatónak számított, de közel sem kaptam fel a vizet rá. Most viszont eltelt 2 nyavalyás év és tulajdonképpen nem tanultak azokból a hibákból, amit rajtam kívül feltehetően mindenki a játék számlájára írt. Ez pedig az az egyetlen, aprócska dolog volt, hogy egy játéknak rohadtul nem szabad úgy emléket állítani – feltéve, ha ezzel a céllal készült – hogy az alapmechanikákon kívül mindent modernizálunk. Mind a Contra, mind pedig a Metal Slug játéknak jót tett volna, ha egy collection-ben, a végül elkészített grafikával kiadják az előző címeket, mert 25 meg 30 év távlatából nem hiszem el, hogy a Konami és az SNK is fő bevételi forrásának tekintené azt a célplatformot, amit az egész játékipar keresztbe szar le. Semmi baj, így legalább sok pénzt el lehet szedni a lusta felhasználóktól, mert őket a játékos szóval nehéz lenne illetni és be lehet bizonyítani, hogy tulajdonképpen kereset is van rá.

A Metal Slug: Awakening pont úgy, mint elődei a run and gun játékok zsánerén belül próbál megmaradni, de mint minden mobiljáték, online támogatás mellett teszi mindezt. Szokásosan fel kell csatlakoznunk egy szerverre, melynek nem a játék elején, inkább olyan 2 óra után lesz értelme. Amúgy eleinte érdekes volt látni, hogy mégis mekkora az igény erre a játékra. Annak ellenére, hogy Magyarországon nem elérhető ez a játék, én ügyesen át tudtam hidalni a gondot, de körülbelül 2 héttel a szerverek megnyitása után kezdtem bele és akkor éppen 80 szerver közül lehetett választani a régióban, ami egyszerűen elképesztő mennyiségű. Azóta pedig ez a szám már 104-nél jár. A poén pedig, hogy a szervereken nem 20-an játszanak, hanem legalább 150 játékossal találkozni a lobbyban, ami nem éppen nagy szerverekről ad tanubizonyságot, de ez még így is bámulatos, mert ez körülbelül 1500 egyidejű játékost takar. Viszonyításként, ha egy 100 fős lobbyra perceket kell várni egy BR játéknál, itt akár másodpercenként indulhatna 15 lobby, már ha BR léptékkel néznénk a dolgokat.

Az említett műfaj nem szólt sosem másról mint, hogy kis figuránkkal, az örök klasszikus Marco Rossi-val a meghatározott irányba rohanunk és lelövünk mindenkit, aki csak az utunkba áll. Ez itt sincs másképp, ellenfeleink között eleinte mindenféle katonák, pajzsosok és rakétavetősök, valamint tankok és lövegek szerepelnek, később azonban a ránk leselkedő vadakkal is végeznünk kell. Ha kellő ütemben, minél több pontot szerezve daráljuk az ellent, illetve kiszabadítjuk a lekötözött rabszolgákat, akkor alkalmanként limitált lőszerrel ellátott, a sajátunknál erősebb mordályokat is kaphatunk. Akárcsak a Contra vagy a régi Mega Man játékok, anno a Metal Slug is a kemény BOSS harcairól volt híres. Itt is, szinte minden szint végén kapunk egy legyőzendő főellenfelet, bár sem ők, sem a kampányban levő más, nagyobb ellenfelek nem fognak nekünk gondot okozni. Egyfelől rengeteg újjáéledési lehetőségünk lesz, amire pedig ezeket használni is tudjuk, addigra csapatunk még 2 fővel növekedni fog. Bár az eredeti címekben nem lehetett, most ingyenes vagy prémium lootboxokból nyithatjuk meg társainkat, akiket Marco mellé tudunk helyezni, a pályákon pedig bármikor váltogatni tudunk köztük. Így, a hasonló módon szerzett fegyverinket a kezükbe adhatjuk, ha pedig mindez nem lenne elég, egy másodlagos képességgel és egy ultimate extrával is rendelkeznek karaktereink. Előbbi valamilyen közelharci támadásnak felel meg, utóbbi pedig egy bár hasznos, de akkora oltári hülyeség egy hét esetben, hogy eszméletlen. Az egyik csajjal 4-5 hűtőszekrényt lehet lehívni, amelyek a levegőben levő ellenfelek ellen hasznosak, egy másikkal pedig fel lehet fújódni és mint egy fánk, pattog össze-vissza a képernyőn. Bevallom, régen is poénos volt, hogy egy tankkal le lehetett hajolni, meg ugrálni vele, de ez azért túlmegy már egy határon szerintem. A cselekmény annyira nincs túlbonyolítva, viszont ahhoz, amit a játék nyújt szerintem jóval az elvárt felett van. A lényeg, hogy a sivatagban tesszük a rendet, amikor jön Szfinx, hogy "na majd ő itt a minden ura" és őt kéne legyőzzük. A helyzet viszont, hogy szerte a terepen elszór 4 kristályt, amiket össze kell vadásznunk ahhoz, hogy legyőzzük az egészet kiötlő BOSS-t. A sztori során találkozni fogunk több mellékszereplővel is, ám az ő szerepük szerintem teljesen elhanyagolható. Igazából mindig egy lépéssel előttük járunk, jópofizást meg szerintem nem kért Marco, főleg nem azért, hogy a munkáját dicsérjék.

Karaktereink és a náluk levő fegyverek fejlesztése lesz a legfontosabb dolog az egész játék során, melynek néhai lehetetlensége meg fogja törni az immerzív és nosztalgikus darálást. A fegyvereket az elvégzett küldetések után kapott kártyákkal tudjuk fejleszteni, azonban ezek annyira gyorsan fogynak, hogy képtelenség velük lépést tartani. Erre szolgál alternatívát a bevezető után megnyíló város, ami amolyan közösségi központként működik. Mindenféle heti-, és napi küldetéseket tudunk teljesíteni XP-ért és pénzért, valamint innen tudunk kártyákat is szerezni. A játék üteme és pörgős ritmusa azután fog megtörni, hogy elérünk ebbe a városba. Innentől ugyanis előre meghatározott szinteket kell elérnünk, amely megléte nélkül nem is tudjuk folytatni a kampányt, a fegyvereinket sem tudjuk fejleszteni (hiszen ahhoz is az említett feladatokat kell csinálnunk), illetve az energiarendszer is keresztbe tud tenni nekünk. Az említett kihívások amúgy általában szintezve vannak, így magasabb szinten, XP farmolása gyanánt is alkalmasak és maguk a küldetések sem hosszúak. Az egyiknél 3 vonatot kell szétlőni, a másiknál autósorokat, mindezt addig amíg le nem jár az idő. Van egy arena szerű mód is, itt a minket zaklató ellenfeleket kell lelőnünk a megszabott idő alatt, a különbség, hogy egyetlen kör itt 7-8 arena-ból áll, minden teljesítés után pedig egy képességet választhatunk mely a továbbiakban segít, de csak ebben a játékmódban. 3 képesség közül választhatunk, melyek adhatnak passzív, de aktív képességeket is. Megnövelhetik a futási sebességünket, vagy a sebzésünket, de egyes képességek csökkenthetik a minket érő lövedékek erejét. A gond ezekkel a kihívásokkal, hogy a nehézség növekedésével nem növekedik a jutalmaink értéke, vagyis ugyanannyi XP üti a markunkat egy challenge ötös szintjén is, mint az elsőn.

Az Awakening legnagyobb erénye a silány, megúszós játékmenet ellenére, hogy szuperül néz ki. Ha máshol nem is, na itt látszik az a 2 évnyi előrelépés. Szép kidolgozást kaptak úgy a fegyverek és a pályaelemek, mint az ellenfelek és leginkább a BOSS-ok. Látványos effektek kísérnek végig minden tűzpárbajt, a néhai lassítások pedig kellemes élményt nyújtanak. Egy kivetnivalóm van itt, mégpedig a robbanóhordók fizikája. Nem csak, hogy néha nem robbannak fel, de maga a robbanásuk effektje is eléggé alacsony minőségű, pont úgy, mint Marco gránátjai.

ÖSSZEGZÉS

A legnagyobb gond a játékkal, hogy az említett módokon akarják elhúzni a játékmenetet. Tökre elégedett lettem volna, ha nehezebb a kampány, de nincsenek benne ezek a megúszós hülyeségek. Kb. 10 órát játszhattam a játékkal és ha a fejlesztőket az tántorítaná el, hogy 15 óra után mindenki végez a sztorival és letörli a játékot, hát... sajnálom, de megesik. Inkább keltem volna fel a székemből elégedetten, mondván, hogy léteznek remek, egyjátékos élményt kínáló mobiljátékok, valamint léptem volna be örömmel egy letűnt kor várományosának rajongói közé, pont amilyen szerepet globálisan betöltött a Metal Slug. A játék online funkciói még csak nem is működnek. Vannak ugyanis trio-ban játszható raid-ek, melyekért sok pénz meg XP járna, de egyszerűen kivág a rendszer a matchmaking során. Összesen egy ilyen meccset sikerült játszanom, azt is nyögve-nyelte a hálózat az oltári magas ping miatt.

Én őszintén remélem, hogy nem nagyon terveznek hasonló baklövést csinálni a játékot fejlesztők, de az igazság, hogy kereset meg van rá. Ha már kereset, nyilván nyithatjuk a pénztárcánkat a mikrotranzakciók miatt és bár nem tolakodóan, de azért sugalmazza a játék, hogy vehetünk vörös kristályokat 40 ezerért. Értitek nem mintha kéne, de azért hátha szükség lesz rájuk. És meg nem értem azokat a játékosokat, akik ahelyett, hogy haladnának a játékban, elköltenek 100 eurót arra, hogy 8 órát lefaragjanak a játékból… nos, nyilván érdemes volt elkezdeni játszani.

TESZTMOBIL: HUAWEI P30

TESZTELÉSI IDŐ: 10 ÓRA

YouTube videó