Harry Potter: Magic Awakened | Teszt
2023 első fele rendkívül gyenge volt mobiljáték megjelenések szempontjából, a játékok pedig melyek megjelentek jövőbeli kritikára még váratnak az érettségi miatt, na de ma más felett kell ítéletet mondanom. Hatalmas várakozás övezte ugyanis a NetEase Games és a Warner Bros. kooperációjában készülő Harry Potter mobiljátékot, a Magic Awakened-et. Kínában már 2021 szeptemberében megjelent a játék, amit már-már egyszerűen sértőnek tartok az európai-, és amerikai játékosokra nézve, mert nem hiszem el, hogy több mint 6 játékfejlesztéssel töltött év után a mobilpiacon a NetEase nem bízik egy ekkora brand világszintű képviselőjének sikerében. Tudom azonban már itt a cikk elején, hogy azt ezt megtekintők tábora egyszerre fog utálni és szeretni is, mert szerintem messze nem "fenékig tejfel", amit nyújt a Magic Awakened, de hogy egy bitang jó mobiljáték, ahhoz kétség nem fér.
Ha éreztem már magamat hülyén, akkor az mind semmi volt ahhoz képest, mikor laza másfél évvel ezelőtt a sült galambként ölembe érkező bétatesztjét kihagytam a játéknak. Még az SMG csatornára írtam akkor a teszteket és bizonygattam is, hogy "hát én annyira nem szeretem ezt a játékmenetet" meg "annyira Harry Potter rajongó sem vagyok", mégis amikor konkrét gameplayt láttam az éppen lezárult tesztből megbántam, hogy még csak bele sem néztem a készülő projektbe. Attól a naptól kezdve iszonyúan vártam a hivatalos megjelenési dátumot, amely rengeteg találgatás után végül június 27-én globálisan is elindult. Jól látható módon, közel egy hónapja nyüstölöm a NetEase játékát, ugyanis semmi kedvem nem volt sietni vele. Eddig így is a vártnál kevesebb időt, körülbelül 17 órát sikerült töltenem a végeredménnyel. Le is lövöm gyorsan a poén, hazudnék, ha azt mondanám, hogy kifogástalanul élveztem a játékkal elöltött időt.
A játék egy iszonyatos mennyiségű tartalommal megtöltött Roxfort-ba kalauzol el minket, a történet fonalát 10 évvel a "Halál ereklyéi" után vesszük fel egy különleges képességekkel rendelkező elsőévesként. Ami iszonyúan meglepett engem, hogy alapvetően egy cselekményközpontú játékot kapunk, benne természetesen rengeteg online funkcióval. Ugyanúgy Hagrid-tól kapjuk meg roxforti levelünket, ugyanúgy be kell vásárolnunk az Abszol úton, mint előtte Harry-éknek. Már az iskolához tartó gőzösön megismerkedünk barátainkkal, akik egészen véletlenül pont ugyanabba a házba kerülnek majd, amit mi választunk. A cselekményt elmesélő és narráló átvezető animációk minősége és hangulata fogadni merek, hogy bármelyik Harry Potter fan szívét igen erősen megdobogtatja majd, mert egyszerűen árad belőle az az atmoszféra melyet én személy szerint sosem tudtam átélni, de kétségkívül mindig lenyűgözött az általam főleg a filmek által ismert világ. Maga a sztori mód és az online játékmódok egymás mellett haladva, párhuzamosan fejlődnek karakterünkkel együtt. Miután kiválasztottuk a nekünk szimpatikus házat, még némi tutorial után a játék körülbelül elengedi a kezünket. A sztorimód sajátossága, hogy A-ból B-be rohangálunk és csináljuk a társaink személyes gondjait. Nyilván az aktuális Malfoy-bandát helyettesítő Mardekáros trió itt is meg fog jelenni, őket időnként le kell majd nyomnunk. A játék negyedik órájában rögtön meg kellett állapítsam, hogy a sztori bitang jó. Én bevallom, hogy egyáltalán nem számítottam ennyire érdekes sztorira, de amúgy rohadtul mérges is vagyok pont emiatt. A tanéveket, mint a sztori nagyobb egységeit kell felfognunk, a megjelenéssel kettő tanév vált elérhetővé. Én nem viccelek, de 8 óra játék után sikerült az első tanév végére érjek. Oké, hogy minden egyes sarkon levő szobát átnéztem és épp itt az ideje megállapítanom, hogy a Roxfortban ennyire jól még sosem éreztem magamat. Na, de visszatérve a sztorira, teljesen megértem, ha valakit egy idő utána frusztrálna annak tálalása. Komolyan, néha idegesítően bele lehet keveredni a dolgokba, hogy mégis mi okból és melyik helyre megyünk, mert néha látszólag nem lesz összefüggés. A cselekmény során találkozni fogunk már ismert szereplőkkel, akikkel a találkozó a könyvek és filmek során már megismert, híresebb összecsapásokra összpontosít majd, így lesz alkalmunk például Dumbledore-ként küzdeni Voldemort ellen. A cselekmény emellett érdekes, izgalmas és fordulatos, hogy hiteles sztori-e azt pedig állapítsák meg a fanok. A második tanévre már közel sem fordítottam ennyi időt, el sem jutottam a végéig, mert a játékmenetben szerintem van egy eléggé nagy hiányosság.
A játékot alapvetően meghatározó játékmenetről van szó ugyanis, melyet én leginkább a Marvel Snap mechanikájához tudnék hasonlítani. A csatamezők 2D-s pályarészeken terülnek el, azok jobb oldalán az ellenfél, bal oldalán pedig mi foglalunk helyet. Ahogy haladunk előre a történetben nem csak új varázslatokat szerzünk meg, de fejlődünk is mely által szintén újabb és újabb mágiákat, vagyis kártyákat tudunk nyitni. Minden kártya el van látva egy számmal, amely az annak kijátszásához szükséges energiát mutatja, melyet itt MP-nek neveznek. Vannak emellett még a mozgáshoz alkalmatos, limitált számú lapjaink, egy echo lap és a kompániák. Az echo lapokat a történet egy pontja után fogjuk tudni megszerezni, meglétük pedig valamilyen extrával segít minket. Az egyik echo a csaták soráni mozgást gyorsítja fel, így például néha teleportálni tudunk, egy másik pedig akár 30%-kal is emelheti az átlag sebzésünket. Kompániákból nagyon sokáig csupán hármat tudunk egy paklihoz hozzáadni. Ezeket amolyan leidézett, a játék világából már ismeretes karakterek, akik különleges képességükkel segítenek rajtunk. Hermione például az általunk kijátszott mágiát szintén a kijelölt pontra lövi, ezzel kétszer akkora hatásfokot elérve. Malfoy és bandája pedig az ellenfelünk által idézett lényeket igyekeznek távol tartani. A gameplay nagyon pörgős és igen egyoldalú meccseket képes szülni. Egy párbaj csak néha tart tovább 2-3 percnél, így előfordul, hogy pár meccset szinte bárhol le tudunk játszani. Bár ez a dolog csak az online párbajokra igaz, a történet során ennél hosszabb és nehezebb összecsapásokba és belebotlunk majd. Ami viszont egyértelműen szétcseszi az egész gameplayt, azok a kártyák adagolásai. Teljesen mindegy, hogy éppen milyen mágiák, átkok, idézőlapok, kompániák vagy echo-k színesítik paklinkat, ha a kártyák kiosztásának rendszere egyszerűen pocsék. Persze vannak a fix lapok, melyeket a sztoriban való előrehaladással kapunk meg, de ugyanannyi esélyünk van ezeket véletlen, vagy direkt kinyitnunk (khm… mikrotranzakció). Simán lehet, hogy az első nyitásunk már a kezünkbe nyomja a híres Avada Kedavra átkot, de én például majd 20 óra játék után sem tudtam megszerezni. Oké, fogadjuk el, hogy szerencsétlen vagyok, de ezek a brutálisan erős átkok és mágiák, melyeket valakik a nagybetűs szerencsével szereznek meg hazavágják az egész rankedet. Hiába telt az utolsó bő 4 órám párbajokkal, ha solo-ban egyszerűen lehetetlen fejlődni. De igazából amúgy duo módban sem léptem ki a bronz ligából. Az egész Magic Awakened legundorítóbb része az, hogy teljesen mindegy, mennyit haladunk a sztorival, nagyon durva dolgokat birtokolhatunk csupán szerencsével. A másik dolog, hogy energia kell a lapokhoz, de erre még azt mondom, hogy okés. De az, hogy számtalanszor farkasszemet néztem az ellenfelemmel azért, mert egyikünknek sem volt MP-je, a basic attack meg csak 20 centis távolságból működik, ez pedig teljesen leírta a köröket. A cselekményben való haladás során, mint mondtam, csak a harcok nehézsége fogja igazán demonstrálni, hogy mégis mennyire haladtunk már előre. De ennek kapcsán meg azt nehéz feldolgoznom, hogy a harcok nehézsége csak az ellenfelek megemelt életerejétől lesz sokkal durvább. Véletlen sem kell okosan paklit összeraknunk, vagy gyengepontokat keresnünk.. nem, dehogy. Csak igyekezzünk minél inkább mindenkit pépesre varázsolni. Ezen a ponton kontráznék rá rögtön egy ellenérvvel erre a dologra. Az összes nehezebb főellenfélharc iszonyúan élvezetes. A történeti fordulatok ugyanis oly mértékben indokolják az erőfölény látszatát, hogy azt abban a pillanatban nagyon át fogjuk tudni élni, amúgy meg nem annyira.
Ami azonban mindenképpen a játék érdeme, hogy ezzel a Disney-szerű, egyéni grafikával megáldott kártyajáték nem csak eszméletlenül jól néz ki, de egy piszkosul szórakoztató és tartalmas alkotás. Bár eddig szidtam a játékmenetet, azért el kell ismernem, hogy a Magic Awakened játékmenete bosszantó, de megszokható. Nagyon is megszokható és rövid időn belül élvezhetővé válik. Amikor éppen nem párbajozunk vagy nem magas minőségű átvezetők keretein belül ismerjük meg a történéseket, külső nézetből irányíthatjuk karakterünket és bejárhatjuk a Roxfortot, valamint az Abszol utat. Gyönyörűen fel lett építve a kastély, illetve annak környéke a kissé felemás Tiltott Rengeteggel, de annál szebb külterületeivel (mint például a Kviddics pálya vagy Hagrid kunyhója). Valahol a második óra környékén egy osztálytársunk megtanít minket repülni, ami után kültéren bármikor közlekedhetünk a Nimbus márkás seprűvel. Így el tudunk repülni a már említett részekre, valamint kívülről megközelíthető tanórákra, de akár a kastélyt körülvevő víz felszínén is elsuhanhatunk. Ahol az lehetséges, bárhol leszállhatunk és körbe szaladhatunk. Érdemes is ezt megtennünk, mert a fák tövében, illetve a sarkokban elrejtett cserepek széttöréséért remek kis jutalmat kaphatunk.
A béta óta sokak bánatára kikerült a globális verzióból a házak közti versengés és annak melegágya, az elvileg amúgy sem jól kitalált Kviddics, de még így is rengeteg elfoglaltságunk van a játékban. Echo lapok gyűjtögetésére remek opció a Tiltott Rengetegben levő vadászós küldetések elvégzése. Bármikor haladhatunk a történettel, hiszen a párbajhoz nincs szervesen hozzákötve. Táncolhatunk a bálteremben, melynek nehézségnek változását Quick Time Event-ekkel oldották meg, néhol kényelmes, néhol pedig kevésbé praktikus módon. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy a játékban szereplő zenék és táncok mindegyike remekül tükrözi a valóságot, valóban úgy lépnek karaktereink, ahogyan a valóságban is kéne. Ha egy kis akcióra vágynánk szabadon püfölhetjük egymást párbaj során, ha pedig felfedeznénk vagy átszabnánk karakterünk külsejét, csak seprűre kell pattanunk (vaqy a gyorsutazási funkciót használnunk) és mehetünk, amerre látunk.
LEZÁRÁS
Húzhatnám holnap reggelig a sort, hogy mégis mit tudunk még csinálni és például így sem beszéltem a bájital készítésről, mert arra én sem fordítottam kellő időt. Mint mondtam, messze nem hibátlan játék, de tudjátok 100%-ban élvezhető. Ritka az a játék és pláne az a mobiljáték, amin a hibái ellenére is ennyire jól lehet szórakozni. Megint csak megjegyzem, hogy egy ilyen jó sztorimódot igazán külön szedhettek volna az online résztől, vagy megoldhatták volna máshogy a kártyaszerzési opciókat, de azt is megértem, ha egyeseket nem kizárólag a sztori érdekel, hanem inkább a páratlanul pörgős és látványos harcrendszer. Egy szónak is száz a vége, szerintem vannak hibái a Magic Awakenednek és kimondom, hogy messze nem ez a NetEase Games legjobb játéka, de hogy ingyenességéhez képest koherens minőséget képvisel és ezt megfelelően át is adja, legyen a játékos Harry Potter rajongó vagy utálja azt, az egészen biztos.