Az arany a promóé - Gran Turismo bemutató
6 évvel ezelőtt ültem legutóbb egy moziteremben. Bevallom ennek egyik oka az volt, hogy egyedül eddig nem igazán akartam menni, mert azért legalább még valakivel vagy egy csoporttal mégis csak több kedve van az embernek. Emellett az elmúlt években szükségét sem éreztem ennek, hiszen a teljes geek kultúrára tartalomkészítés szempontjából csak most kaptam rá, igaz nem 2023 lesz ennek a legékesebb példája. Mégis, hogy kicsit kipihenjem a nyári munkák fáradalmait, még így is jóval a bemutatót követően (kb. 2 héttel a hazai forgalmazás kezdete után) jegyet váltottam a Sony által felügyelt versenyzős filmadaptációra és egy jó barátom társaságában követtük végig a 135 perces film eseményeit. Nem bántuk meg, annyi biztos, de az objektivitás és a szubjektivitás oltárán áldozva azért van pár érdekesség.
Nagyon meglepődtem, amikor a Sony a fejébe vette, hogy a Gran Turismo játékokat fejlesztő Polyphony Digital csapatával karöltve mozifilmet készítenek a témában. Elvárások nélkül ültem be végül a végeredményre és a film több megoldása meglepett. Annyit már előre el szeretnék mondani, hogy messze rosszabb filmet is kihozhattak volna ebből az alapból. Azt azért nem mondom, hogy az év filmje lesz, azt pedig végképp nem, hogy egynél többször érdemes megnézni, de hogy ha lehetőségünk van egyszer is, kár lenne kihagyni. Az a tipikus egyszer nézős film lett, amit a néző nem fog megbánni. Na, most, hogy ezeket elmondtam, nézzük is milyen lett a Gran Turismo.
A film eléggé gyorsan, már a kezdő képsorokban felhívja figyelmünket, hogy minden, amit látunk igaz történet alapján készült, valamint már a Columbia Pictures logóját követni fogja egy, a PlayStation Studios csapatához tartozó intro. A film egy percig sem próbálja titkolni, hogy minden erejével a Sony-t, a Gran Turismo-t és még a Nissan-t is promózni akarja, olyannyira nem, hogy minden képkockán lesz valamelyik logójából egy darab, de lehet, hogy több is.
Történetünk szerint egy Nagy-Britanniában élő fiatal srác minden idejét a Gran Turismo előtt tölti. Nagy álma, hogy egyszer autóversenyző lesz belőle, hiszen eme vágya már körülbelül 15 éve emészti. Kap is egy lehetőséget, miszerint a kvalifikáció legjobb játékosa a valóságban is versenyezhet az elkövetkező idény futamaiban. A srác, Jann bizonyítani akar apjának, aki szerint értelmetlen naphosszakat a gép előtt ülni, azt akarja, hogy fia kezdjen valamit az életével. Az apa is hibás, hiszen ő nem is tanult, nem is volt terve, fiait pedig ettől a jövőtől akarja óvni. Az eseményeket alakitó másik kulcsfigura egy marketinges, Danny. Ő azzal keresi fel a Nissan Japán székhelyét, hogy bejelentse tervét, melyben a már említett lehetőséget kapnak a játékkal legjobban játszók. Neki természetesen ez csak marketing és egy újabb üzlet lehetősége, kikötésként azonban keresnie kell egy megfelelő képességű versenymérnököt, aki felkészíti a játékosokat. Meg is találja Jack képében, aki bár már csak versenyautókat szerel régen ő maga is versenyző volt.
A film előkommunikációjában nagy hangot kerítettek annak, hogy mégis miféle morális hatása van annak, ha valaki, aki eddig egy videojátékkal játszott, majd volán mögé ül, annak mégis milyen következményei lehetnek? Egyáltalán képes lesz-e felfogni egy baleset esetén, hogy itt nincs az a bűvös újraindítás gomb, mellyel a játékban minden probléma megoldhatóvá válik. És csak annak a marketing ötletnek mekkora realitása van, hogy egy nagy valag pénzért megéri-e olyat kockáztatni, ami teljesen irreális elvárásokat támaszt a tevékenységet végzőben? Ezekre a kérdésekre nem pszichológiai szintűen, de rövid és közérthető választ kapunk a filmben és bizony örültem is ezeknek a jeleneteknek, hisz eleinte ez keltette fel az érdeklődésemet.
Ezeken kívül pedig, amiért tényleg megéri moziban nézni a filmet, azok a hanghatások. Egyszerűen kell az, hogy minden nevetés és sírás, minden öröm és fájdalom, minden gyorsulás és ütközés hangját az a hangrendszer prezentálja füleinknek, ami a legminimálisabb minőségű mozitermekben is megvan. Amit talán kifogásolni tudnék a filmben, hogy a versenyek ábrázolása néha annyira össze-vissza lett megoldva. Persze, majd a zöldfülű srác, akit sosem ült autóban szinte majd a hatodik körben felér a mezőny majdnem dobogójára. Hol van ebben a realitás, ha igaz a történet? Nekem személyesen ezzel nem volt gondom, de attól függetlenül ez egy idegesítő aspektus. Ezért talán bizonyos fokig a rendező, bizonyos fokig pedig a vágó a hibás. A másik szívet melengető dolog az a rengeteg, de rengeteg utalás volt a filmben. Legyenek ezek akár más versenyzős játékok, bár, ha jól emlékszem a Sony miatt erre egyszer volt csak példa, de például egyetlen 2 másodperces jelenet erejéig megfigyelhetünk Jann polcán egy "Hunt" feliratú könyvet, amit szerintem egyértelmű utalás a "Hajsza a győzelemért" című filmre.
Kicsit megvizsgálva a színész játékot. David Harbour, mint Jack és Orlando Bloom, mint Danny remek párost alkotnak, megfelelően egészítik ki egymást. Jack próbál az etikánál megmaradni, amíg Danny-nak mivel a pénz a fontos, képes lenne csalni pár kérdésben. A főszerepet Archie Madekwe, egy számomra ismeretlen brit színész kapta. A srác arckifejezései nagyot dobnak alakításán, szerintem még lehet jövője a talán még feltörekvő színésznek.
Összegezve sokkal rosszabb is kisülhetett volna ebből az alapból. Kicsit mindig érdemes is tartani ezektől, mert végül is a hazugságnak valahol mélyen szerves része az igazság. A filmet inkább erős közepesnek mondanám, sem, mint jónak vagy kiemelkedőnek. Egyszeri nézésre és egy kis drámára vágyó autósfilm-rajongóknak mindenképpen alkalmas kikapcsolódás, a többiek pedig, ha nem bánnak 2 órát egy olyan filmért, amit vagy most vagy soha nem látnak. Arra pedig halálosan komolyan készüljön mindenki, hogy ez életetek leghosszabb és egyben legszórakoztatóbb hirdetése lesz.