Megúszós piramisvadászat - Endless Nightmare 3: Shrine teszt

2022 nyara mobiljáték-megjelenések szempontjából nagyon gyenge 3 hónap volt. Bár nem kevés bemutatásra váró játék jelent meg ez idő alatt, de ezek szinte mindegyike alkalmatlan volt játékélményre. A Diablo Immortalon július elejére túljutottam, az akció-platformer Maximus 2 és a nyomozós-sztori, a Deluded pedig könnyen végigpörgethető gyöngyszemek voltak. Július közepétől pedig olyan elhanyagolható és technikailag meg merném kockáztatni, hogy játszhatatlan játékok érkeztek, mint a Banana Kong 2, a Noah's Heart és a Tower of Fantasy. Az idei nyáron pedig már harmadik játékával jelentkező 707 Interactive csapata, a Devil War című FPS-sel nagyon alul teljesített legfontosabb mechanikájának, a fegyverharcnak teljes lebutításával. Emellett megjelent a hírhedt indie-horror szériájuk, az Endless Nightmare 3 része, a Shrine és negyedik része a Prison éppen Early Access állapotban várja megjelenését. Nagyon sokat kellett gondolkozzak, hogy érdemes-e beszélni az Endless Nightmare 3: Shrine-ról, de végül arra jutottam, hogy más játék már nem igazán lesz a nyáron és erről a félresikerült kalandról beszélni kell.

A csapat korábbi műveit nem igazán követtem, így például az előző Endless Nightmare játékokkal sem annyira játszottam, de a harmadik rész nagyon megtetszett. Megfogott valamennyire ez a piramisfelfedezős, fáraóvadász stílus, de ahogy haladtam a játékban egyre fárasztóbb volt játszani. Az alaptörténet szerint 2012 szeptemberében egy Carlos Gonzalez nevű fickó indul felfedezni egy piramist, benne egy fáraót keresve. Komolyan, nagyon érdekesen indul a sztori, mert ezek után elkapnak minket és valahogy teremről-teremre haladva kell eljutnunk célunkig. Persze a piramisban levő titkok felfedezése közben régebben itt járt szerencsétlen katonák holttesteit is megtaláljuk, mellettük pedig a sztorit kiegészíteni próbáló papirusz-darabkákat, rajta írásokkal. Alapvetően a játékmenet olyan 90%-ban lopakodásra akar építeni, am maradék 10%-ban pedig fegyverharcra, ezt is csak a legkönnyebb nehézségen. Magasabb szinteken a lopakodást el lehet felejteni, de még easy nehézségen is szinte lehetetlen abszolválni, amint 3 vagy annál több ember van a pályán, hiszen az egész mechanika ellehetetleníti az egész lopakodást. Az elején még úgy ahogy lehet, de a vége felé egyszerűen képtelenség. Guggolva kéne ellenfeleink után osonni, hiszen azonnal meghallják sétálás közbeni lépéseinket, de néha az ellenfelek és a környezeti elemek elhelyezkedése nem teszi lehetővé a lopakodás kivitelezését. Hiába tudnál oldalról kikerülni és mögé osonni, ha a sarkon van egy agyagedény, akkor azonnal hozzáérünk az ellenfélhez, aki nagyon durván elkezd ránk támadni és a konfrontációkból származó zajok a többiek érdeklődését is felkeltik ellenünk. Ez a kis akció pedig nemcsak hard vagy nightmare fokozatokon ítél minket halálra, hanem már easy-n is. Abban az esetben, ha meghalnánk vagy hirdetést kell néznünk ingyenes újjáéledésért, ekkor a játék vagy a legutóbbi manuális mentés helyszínéhez dob le vagy a kereskedőhöz. Ha nem akarunk hirdetést nézni, akkor pedig kezdhetjük elölről az egészt. Bár nem mintha hosszú játék lenne, de az az összesen 30 percnyi idegőrlő lopakodást a borzasztó fegyverharcokkal újrakezdeni szenvedés. A játék elején találkozunk Jessica-val, egy kereskedőként funkcionáló hölggyel, akiről fogalmam sincs mit keres a piramisban. Tőle kapunk egy pisztolyt és mint árus, tőle lehet mindenfélét vásárolni, például fegyverek, lőszereket és elsősegélydobozt. Komolyan mondom, Jessica a játék legalja. Egy doboz pisztolylőszer 900 dollárba, 3 darab shotgun lőszer pedig 1500-ba fáj nála. Fegyvereket a játékban ládákban található rubintokból lehet vásárolni, ezek mennyisége viszont annyira elenyésző, hogy végigjátszásonként maximum 3-4 darabot lehet belőle összegyűjteni és akkor a fegyver 300-ba kerül. Elsősegélydobozt pedig igazából nem is lehet venni tőle, hirdetések megtekintéséért cserébe kapjuk. Mi magunk is tudunk vásárolni lőszereket Jessica-tól függetlenül, ott dobozonként egy hirdetésért kínálja a játék. A lopakodós és akció mechanikákon kívül valamennyire felfedezős-puzzle játék is a Shrine, hiszen szinte mindig egy ajtó kulcsát kell keresni, viszont ez annyira lineáris, hogy a felfedezés élményét teljesen elveszi. A játékban levő ellenfeleket, mint mondtam nem lehet csak úgy kikerülni mindig. Megalkotásukat tekintve jól kitaláltak, érdekesen néznek, főleg a játék egyetlen, egyben utolsó Boss-a. Tényleg nagyon hangulatosan néz ki ez a Boss, annyit viszont hozzáfűznék, hogy ez nem egy Boss csata. A játékot élő adásban is végigvittem és a Final Boss legyőzése összesen 20 nyomorult másodpercet vett igénybe. Komolyan, annyira kiforratlan az egész. Teljesen kihívását veszti az egész játék, hiszen lőszert, ha nem is ad a játék, ami a horror elemeket erősíthetné bármikor szerezhetünk magunkkal hirdetéssel. Igazából meghalni sem kár, mert egy újabb hirdetéssel bármikor feltámadhatunk.

Mindezek ellenére kivitelezésben egész pofás játékot kapunk, remekül megtervezett ugyan néha ismétlődő pályaszakaszokkal, remek ellenfelekkel és erre a részére tényleg figyeltek a fejlesztők. Több speciális effekt is van a játékban, akár csak a Molotov-koktélok robbanására gondolunk, akár a lopakodás miatti kivégzésre, remek animációk kísérik végig a játékot és erre a szegmensre nem lehet akkora panaszunk, de azért, mert szép egy játék, attól még nem szórakoztató játszani vele.

VÉGSZÓ

 Borzalom ez a játék szinte minden téren. Semmi kihívás, és ez borzasztóan a hátrányára válik, hiszen így a három főalkotó elem nem érvényesül. Sem horror, hiszen lőszerből gyakorlatilag végtelen mennyiségű áll rendelkezésre. Akciójátékként a borzasztó gunfire miatt szintén nem állja meg a helyét és még a felfedezős és kalandjáték elemeket is kilőhetjük, hiszen lineáris az egész pályaszerkesztés, a cselekmény és az egyes tárgyakkal nyitható ajtók sorrendje is. Emellett semmi érdekes vagy extra tartalom nincs a játékban, a Concept Artokon és a nehezebb nehézségi szinteken kívül, amivel egyáltalán nem volt kedvem szívni, így is 4 alakalommal néztem körül a játékban extrák és mentő tényezők után kutatva, de ez a játék az év messze leggyengébb játéka. Kíváncsi leszek, vajon a negyedik rész alulmúlja-e vagy valami újat képes lesz mutatni.