Pusztuló világ - Elderand
Megint ott tartok, hogy majdnem kilenc órám van egy olyan játék egyjátékos kampányában, melynek kimaxolására ennek a fele is elég lett volna, én mégis csupán a térkép 60%-át fedeztem fel és a rossz befejezést értem el. Túlestem hat főellenfél harcon, amikor legalább még egyszer ennyi van valahol eldugva a térképen. És bár az Elderand volt a 2023-as év azon mobiljátéka melyet a legjobban vártam és ennek többször is hangot adtam, valami mégsem kerek vele kapcsolatban és ez nem feltétlen a mobilos port hibája. De az igazság, hogy ez egy majdnem háromezer forintos játék és így aztán tényleg nem mindegy.
Történetünk szerint egy általunk testreszabott zsoldost alakítunk, akinek a kataklizmikus eseményeket megélő Elderand világában kell békét varázsolnia. Már a kezdetek kezdetén rávilágít a játék, hogy szövetségesre ne nagyon számítsunk, ellenfeleink azonban szép számban várnak minket az 5 zónára bontható térképen. Utunk során bár találkozni fogunk pár barátságos fazonnal, az ő vendégszeretetüket csupán egy-egy párbeszéd erejéig élvezhetjük. A sztori eléggé egyszerű, a narratíva eltorzult ellenfeleinkkel való beszélgetésekből és a pályán elszórt számtalan feljegyzésből építkezik. Nem állít minket nagy megfejtések elé, egyes szövegek felbőszült királyokat és imádott isteneket említenek, velük természetesen előbb-utóbb le kell számolnunk, ha akarunk. Hogy ez mit takar, arra majd egy kicsit később visszatérek.
Az Elderand világában léptem nyomon szemben fog jönni velünk a velejéig romlott gonoszság. A legkisebb és leggyengébb ellenféltől a legerősebbig mindannyian azon lesznek majd, hogy felfüggesszék utunkat. Likvidálásukra ezek alapján egészen nagy, kardokból és dobófegyverekből álló fegyvergárda lesz segítségünkre, de sosem leszünk elég erősek az előttünk álló fenyegetés legyőzéséhez. A térképen elszórt piros ládákból nyithatunk különböző fegyvereket, páncélokat, íjakat, pajzsokat és egyéb dobófegyvereket, mint például gránátokat. Néha Messiásként fogjuk várni és annál kétségbeesettebben keresni ezeket a ládákat, hiszen ezek tartalma alapvetésében képes megváltoztatni egy-egy félbehagyott főellenfélharc menetét a következő próbálkozás során. Megölt ellenfeleink után a képernyő bal felső sarkában töltődik egy skála, mely a szintlépést segíti. Soulslike játékokból megszokottak alapján négy helyre tudunk pontokat osztani. Karakterünk ezek alapján lehet erős, dexterity-s, vitális és varázsló. Ezek osztására érdemes figyelni és kevésbé olyan balfaszul csinálni, mint ahogy én tettem, hiszen az utolsó BOSS-szal jó meggyűlt ám a gondom. Vagyis az egész játék alatt szenvedgettem a főellenfelekkel, de az Ending-re aztán összecsaptak ám a hullámok a fejem fölött. Az Elderand amúgy is egy rohadtul nehéz játék, ami alapvetően a felfedezésre épít, lévén egy 2D-s metroidvania játékról van szó. Én már az első komolyabb ellenféllel is annyira szívtam, hogy több mint egy órányi próbálkozás után visszavettem a játék nehézségét normálról könnyűre. Igen, ekkora szívás a játék és utólag visszanézve nem is tudom, milyen lehet hard-on, de tudjátok nem is érdekel. Szóval, fejlődés. Én csináltam egy eléggé sok HP-val rendelkező, erős és dex-es karaktert, ami háát- életem hülyesége volt. El kell dönteni, hogy lassú, kiszámított ütésekkel akarunk sok életet lefaragni az ellenfelek életéből vagy gyengébb, de gyors ütések bevitelével akarunk kevesebbet sebezni. Meglátásom szerint amúgy erre a válasz nem objektív, hanem preferált játékstílus függvénye, de tekintve a mobilos verzió irányításbeli hibáit én a strength build-et javasolnám, de ez sem 100%-os garancia, mert én pont az vagyok, aki ezt preferálja jobban.
Említettem, hogy mi magunk dönthetünk a BOSS-okról melyekkel végzünk. Nos, ez csak részben van így, hisz minden régióban van legalább egy olyan főellenfél, akivel, ha nem végzünk nem fogunk tudni továbbjutni a sztori és a térkép más részeire. Kinyírt BOSS nyitja meg nekünk a mentési pontok közötti gyorsutazás lehetőségét, szintén egy másik kulcsot ad bezárt kapukhoz és így tovább. Az, hogy a kötelezőken kívül kikkel végzünk az már csak a történet végkimenetelét, vagyis a három befejezést befolyásolja. Utólag ránéztem pár YouTube videóra, mert magamnak nem akartam elspoilerezni, de mégis érdekelt mit hagytam ki. Számos helyen maradtak még BOSS-ok, melyekkel, ha nem végzek sem a jó befejezést nem kapom, sem pedig azt a végső ellenfelet, akik szükségeltetik a True Endinghez. A főellenfelek nagyon jól ki vannak találva a játékban, a nagyobb gond velük azonban, hogy mozdulataikat könnyen be lehet tanulni ezek nem folyamatosan ismétlődnek, hanem random módokon. Ez pedig bizony nagyon meg tudja keseríteni a főellenfélharcokat, melyek közül mindegyik ütéseit legalább 30-40, de inkább olyan egy órán keresztül próbáltam megtanulni, mire le is tudtam őket győzni. Minden kisebb enemy, BOSS és bármilyen rémség legyőzése euforikus érzés, mert a harcrendszer nem éppen egyszerű tényezői így alakítják.
Minden normális játékkal ellentétben itt amikor ütünk karakterünk a combo alatt nem mozdul sem előre, sem hátra, csupán egy helyben áll. Ez minden taktikázási lehetőség elől elzárja a lehetőségeinket, néha még az alap ellenfeleket is hatalmas mutatvány lesz likvidálni. A dobható fegyverek pedig érthetetlen ívben repülnek, a főellenfél harcok hevében pedig nem lehet pontosan célozni ezekkel.
Ami pedig nem az eredeti készítők hibája, az a borzasztóan megalkotott mobilos kezelőfelület. A képernyő egész jobb sarkát kitakarja egy logikátlanul elrendezett, össze-vissza dobált támadási felület, amit még csak állítani sem lehet. Erre nincs mentség, ez a dolog nagyon sokat ront majd a játékélményen, a pajzsot és úgy általában a védekezést képtelenség lesz használni a gombkiosztás miatt.
Oké, most egy kicsit megállnék. Talán úgy tűnhet, hogy nekem nem tetszett annyira az Elderand és valóban inkább közelebb áll a közepeshez, sem mint a jóhoz. De most beszéljünk egy picit arról, hogy bár a játék nem éri meg az árát szerintem maradéktalanul – és ezt a kérdést messze nem elég letudni annyival, hogy "aki szereti a műfajt, annak be fog jönni"- mégis hangulatában egy nagyon erős játék. A pályák felépítése egyszerűen mesteri, mobiljátékoktól szokatlanul néha már-már költőien atmoszférikus. Az Elsők szentélye valami olyan hangulatot árasztó szekció, ahol a vallásosság meglepően befogadható formában jelenik meg. A halálra ítélt rabszolgák és dogmatikus kultisták is leszólíthatóak egy-egy párbeszédre, az ő sanyarú sorsuk sosem látott módon kerül a játékos szeme elé.
A pályákon kívül, ami még igazán egyedi hangulatot varázsol, azok a zenék. Komolyan mondom, néha csak egyhelyben álltam, hogy hallhassam. Nyugtató, pörgős és érzelmes húrok egyaránt pendülnek meg, a főellenfélharcok alatt játszott zenék pedig egyszerűen mesterművek. A játék grafikai kivitelezése sem utolsó dolog, az igényes pixelgrafika és a részletes animációk mobilon is gyönyörűek.
ÖSSZEGZÉS
Nagyon nehéz objektívan megítélni az Elderand Mobile-t, ezért nem is próbálnám meg. Műfajában egy inkább hangulatában kiemelkedő alkotás, de mind a metroidvania stílusában, mind a grafikában, mind hosszban és komplexitásban, mind kihívások és harcrendszer tekintetében árban sokkal megéri a Dead Cells. Egy valami azonban biztos, 2023 egyik kellemes csalódása számomra, messze a legkreatívabban megvalósított mobilos port, amivel az utóbbi években találkoztam, pont ezért pedig az év egyik legérdekesebb játéka.