Anya csak egy van - El Hijo teszt

Ha engem kérdeznének arról, hogyan vélekedek az emberi kapcsolatokról és az érzelmekről, valószínű sokak számára meglepő választ adnék. Az igazság pedig, hogy érzelmek nélkül nem lehet élni. Bárkivel találkozzunk életünk során vagy nézzünk, akár lássunk valamit, mind érzelmeket váltanak ki belőlünk ezek a hatások. Nincs rosszabb érzés, mint valaki elvesztése, aki nagyon közel állt hozzánk és nincs jobb érzés, annál a felismerésnél, hogy vannak emberek, akik bíztatása által jobbá tudunk válni, közös élményeink pedig összekovácsolnak minket. Az El Hijo cselekményében pedig az érzelmek játszák a legfontosabb szerepet, amit érdemes megtapasztalni.

Őszintén megmondom, hogy a bevezetésben említett epikus magyarázat az érzelmekre nem egy légből kapott valami, ahogyan az sem, hogy ezt miért hasonlítom egy mobiljátékhoz. Az El Hijo kezdetben nem másról szól, mint egy lappangó időszakról anya és fia életében. A vadnyugaton élő páros éppen elveszítette a családfőt és hatalmas farmjuk bejárása után kettejük újabb tragédiája látszik formálódni. Az ellenséges cowboy-ok felgyújtják a hajlékukként szolgáló kis házat, így hőseinknek nincs maradásuk a farmon. Az édesanya jobb ötlete nem lévén a szerzetesrendhez adja fiát, őt pedig elkapják. Innen kezdődik a tényleges játék.

Az El Hijo tökéletes példája és egyben ellenpéldája annak, hogyan készítsünk lopakodós kalandjátékot. Én annyira nem vagyok profi a lopakodós játékokban, így az erre a mechanikára épülő alkotásokat kerülni szoktam, függetlenül attól, miről szólnak. A Handy Games fejlesztésében készült játékra azonban akartam tenni egy próbát. Tudtam, hogy nem lesz egy zökkenőmentes kaland az amúgy 4 óra végigjátszható játék, de azt meg nem reméltem, hogy frusztráló részek tömegével is találkozni fogok. Először is leszögezném, az El Hijo mérföldekkel több holmi lopakodós játéknál, történetben és karaktereiben is kiváló, narratív alkotás. Az említett családi tragédia által megviselt kisfiút irányítva a feladatunk kijutni a szerzetesrend falai közül, hogy megleljük édesanyánkat. Játékmenetét olyan tényezők alakítják, mint különböző elterelő fegyverek használata, futás, bujkálás és az ellenfelek kijátszása. Nehézségét pedig az adja, hogy egyszerre rengeteg dologra kell figyelnünk. Idevehetjük például azt, hogy ellenfeleink (akik azonnal elkapnak, ha meglátnak minket) napfényben tökéletesen látnak minket a megszabott látómezőjükön belül, aminek méretét galambunk segítségével bármikor megnézhetjük. Van nekünk egy izometrikus rendszerünk, benne a pályán szétágazó mellékutak összekeverhető megközelítésével. A célunk, hogy átjussunk 30 pályán, méghozzá az összes ellenfelet kikerülve és eljussunk a szintek végét jelentő kék fénnyel jelzett tárgyig. A szerzetesek a játékban nem a legalja emberek, hiszen az elég nagy gyerekeket befogják rabszolgamunkára, így opcionális feladataink közé tartozik összesen 69 gyermek inspirálása, mely egy ideig nem lényeges eleme a játéknak (maxoláson kívül), de később igen fontossá válik, hiszen különböző tárgyak lehetnek jutalmaink. A szinteken való átjutáshoz a játék kellemes mennyiségben adagolva fegyverekkel jutalmaz meg minket. Ezek megszerzése remekül van időzítve, ahogy megunjuk az egyiket, érkezik is a másik, függetlenül haladásunk tempójától. Ez a fajta adagolás pedig az új ellenfelekre is igaz. Eleinte csak a szerzetesekkel gyűlik majd meg a bajunk, de később cowboy-ok, bányászok, börtönőrök és vadászkutyák társaságát is élvezhetjük. A játék által felvonultatott fegyverek közül kapunk csúzlit, amivel például üvegeket tudunk szétlőni, ezáltal elterelve ellenfeleink figyelmét. Vannak dudorászó ellenlábasaink is, akik ellen már játékszerek alkalmazhatóak, hiszen ezek mozognak a talajon, amivel elcsalhatóak a cowboy-ok. Van nekünk kaktuszvirágunk, ami porfelhőt generálva tesz minket pár másodpercre láthatatlanná. Végül pedig tűzijátékunk is, ami az utunkban álló, karakterünk gyengesége miatt el nem tolható környezeti elemek szétrobbantására alkalmas eszköz. Emellett rejtőzködésre itt lesz nekünk az El Sombrero kalap is, amivel bármikor elrejtőzhetünk ellenfeleink elől.

A játék teljes mértékben igyekszik kihasználni a lopakodás mechanikájának minden egyes lehetőségét, így gyakran hajszálon fog múlni sorsunk, ami a zseniálisan jó mesterséges intelligenciának is köszönhető. A gondok viszont itt jönnek a játékba. Teljesen tartalmas kalandunk lenne akkor is, ha a jó MI kihasználtsága nem menne el időnként idegesítő hajszába. Gondolok itt olyan dolgokra, mint hogy feleslegesen sok ellenfél van a pálya egy részén. Értem, hogy gondosan megtervezett lopakodási folyamatokkal kell célt érnünk, de az ilyen pillanatok teszik frusztrálttá a játékot. Két pályán tapasztaltam még egy idegesítő mechanikát, ami pedig a chile-kocsis üldözéseknél érhető tetten. Fogalmam nincs miért kellett bele ez, de nem megfelelően érzékeny a vasúti kocsik irányítása, így az irreálisan kanyargós pályán nagyon könnyű kisiklani. Ezzel az a baj, hogy az utolsó pályára is egy ilyen vár minket szeretettel, ahol már tényleg a célegyenesben vagyunk és a játékos itt már annyira ideges lehet a bonyolódásig elhúzott végkifejlet miatt, hogy egy pillanatra nekem is elment a kedvem a stáblistáig menetelni, mert ezek a tényezők a játékos kárára akadályozzák a kellemes mechanikákat és a pályák egyéni ötleteit. Volt például egy vonaton lopakodós pálya az anyukával, ami messze az egyik legszórakoztatóbb és egy homokviharban játszódó is, ahol tereptárgytól tereptárgyig araszolva kell célt érni, ezek zseniálisak voltak.

A játék kinézetre nagyon szép és az izometrikus rendszert kihasználva néha olyan háttereknek lehetünk szemtanúi, amik hihetetlenül gyönyörűek. Érdemes is pillantást vetni a be nem jártható környezetre, pazarul néznek ki. Pályaszerkesztését tekintve nincsen felesleges elem a pályán, minden használható valamire. Lehet titkos út inspirálandó gyerekhez, vagy akár fél tucatnyi ellenfelet kikerülendő útszakasz. Mindezek ellenére azonban technikailag nincs a toppon a játék. Szokásos módon egy Poco X3 Pro volt a tesztmobil és nagy térre érve borzalmas laggokat és frame dropokat tapasztaltam, ami a pontosan kivitelezendő lopakodás átka lehet és sok gyermeket, ezért hagytam magam mögött. Grafikai beállítások terén választhatunk akkukímélő, alacsony, kiegyensúlyozott és ultra módok közül, viszont ezek mindegyikén tapasztalhatóak az említett gondok. Emellett a játék több halál után rendszeresen kifagyott, néha el sem indult és ez nagyon sokszor nehéz pályák közben érhető tetten, ami a játék 4000 Forintos árát tekintve nem biztos, hogy megérős dolog.

A játékban minden effektnek nagyon parádés hangja van, a zene viszont egy egészen gyenge pont. Teljesen remek a játék által felvonultatott muzsikák száma és minősége, de a lopakodós pályákon semmi feszültséget nem generál, a chile-kocsis pályákon (ahová nem kéne), ott pedig zavaró. Itt azonban karaktereink jajveszékelései is idegesítőek.

Hangulatát tekintve nagyon magával ragadó játék. Akár csak a remek grafikai kivitelezésre gondolunk (ami nem egyenlő a technikai részével), akárcsak a változatos pályákra és a mélyen átérzhető történettel. Bármennyire is idegesítő jó pár pálya, a magyar felirat külön hangulati egységet ad a játéknak, bár nem nagyon szükségeltetik a játékmechanikák megértéséhez, dialógusok pedig nincsenek benne.

Üzletpolitikai szempontból eléggé felemás játék. Bár játékmenet tekintetében nagyon is eleget nyújt, a 4000 Forintos ár nem tükrözi a technikai részét. Tekintve a tényt, ha ügyesek vagyunk 4 órán keresztül akkor is remek játékélményt kaphatunk, de kérdéses, hogy mindez megéri-e?

Lezárás

Szerintünk nagyon is megéri végigjátszani az El Hijo-t. Végtelenül emberi történetével, anya és fia szoros kapcsolatáról emberi helyzetet teremt. Bár játékmechanikáiból elég szép lista sorolható fel, a remek mesterséges intelligencia mellett, de azért sokszor képes kegyetlenül osztani a halált ez az alkotás. Technikailag egy magára nagyon keveset adó játék, de látványvilág és art style tekintetében messze kiemelkedő munka. Bár érzésre így is egy végtelenségig elhúzódó játékmenetről van szó és belefuthatunk értelmetlenül elhúzott küldetésekbe, de a történet fő eleme és az játék egész hangulata által kiváltott érzések miatt mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát.