A régi mobiljátékok jobbak voltak?
Horror, űrhajó, élőholtak, jövő. Ha ezeket a szavakat egymás mellé pakolom, határozott elképzelésem van arról, hogy melyik játék címe röppenhet fel a lelki szemetek előtt. Nekem is a Dead Space jutott eszembe… mármint jutna, ha nem mobiljátékokkal játszanék. 10 éve már, hogy az App Holdings első játékaként és úttörő elképzelésekkel a mobiljátékiparban jelent meg a Dead Effect. Újrajátszottam a játékot, kicsit poén is, hogy mondjuk egy PUBG Mobile harcrendszeréhez képest hol tartott 10 éve az FPS műfaj Androidon, de ezért is szeretem a RetroPercek sorozatot. Induljon is az időgép.
2045-ben járunk, az E.S.S. Meridian fedélzetén hősünk – egy női vagy egy férfi karakterünk – éppen a hibernálásból ébred. Bár nem tudjuk hirtelen a hibernálás megszűnésének okát, lévén idegen bolygókat keresünk, de gyorsan világossá válik számunkra, hogy a hajó fedélzete már kevésbé emberi, mint volt. Mindenhol csoszogó, hörgő, megtépett ruhájú és bőrű, egykor embernek tűnő lények mászkálnak. Kis nyomozás után hamar rájövünk, hogy a történtek mögött a hajó tudósa, Dr. Wagner áll, aki egy vírust elszabadítva robbantotta ki a káoszt a hajón. Feladatunk természetesen megállítani Wagner-t.
A játék cselekménye rövidítve is, kibontva is, ennyi. 2013-ban mobilra fejleszteni nem volt egy akkora leányálom mégis sokan indultak el az azóta is, de főleg akkor kitaposatlan úton. Ennek ellenére azonban csak ebben az évben olyan, azóta is híressé vált címek láttak napvilágot Androidon és iOS-en, mint például a Temple Run 2, az Angry Birds Go!, a Flappy Bird és az Ubisoft által felügyelt, licencelt kalóz-kaland, az Assassin's Creed Pirates. Kihalt területe volt a gaming ezen iparága. Az említett játékok műfajai nem véletlen taroltak akkorát, sokáig a mobiljátékok szűkebb körben a Subway Surfers élre törésével egyet jelentettek ezzel a zsánerrel. Az endless runner műfaja volt az, amihez ugyanis a mai napig nem kell sem komolyabb fejlesztői vagy programozói tudás, sem feltétlen egyedi ötlet vagy egyszerű, esetleg komplexebb játékmechanikai elemek kitalálása, megvalósítása. Mérföldkő is volt azonban ez az év, mert például mai videónk tárgya, a szintén 2013-as Dead Effect a videojátékos társadalom által legkedveltebb műfajban próbálta ki magát. Azért is fogalmaznám így, mert bár a Dead Effect Windows-ra is megjelent, a PC-s debütálásra a mobilos verzió után egy évet kellett várni.
Igazán forradalmi megoldásokkal dolgozik a Dead Effect, hiszen előtte a horrorjátékok, a lövöldék és a puzzle elemek sem voltak szerves, kerek egészet alkotó részei egy mobiljátéknak. Akármennyire is fapados ezen műfajok és mechanikák keverékének mindegyike a Dead Effect-ben – mert nagyon is rosszul öregedett megoldások ezek – de 10 évvel ezelőtt igazán komoly teljesítménynek számítottak.
A Dead Effect játékmenetét tekintve egy egyszerű FPS-shooter, benne horror elmekkel és pár fejtörővel. Ahogy belépünk a játékba három nehézségi szint közül tudunk választani, a mindegyiknél durvább extrém fokozat egy végigjátszás után nyílik meg. A játékot elkezdhetjük egy női vagy egy férfi karakterrel. Gunnar Davis, egy megbízható harcos és veterán, ha vele kezdjük a játékot alapfegyverünk egy gépkarabély lesz, valamint az ellenfelek megfigyelésem szerint szívósabbak nála. Ellenben, ha Jane Frey-t választjuk, akinek arzenálját kezdetben egy revolver és egy shotgun alkotja, nála az ellenfelek előbb meghalnak, ám de főhősnőnk is gyorsabban sebződik. Előbbi karaktert azoknak a játékosoknak javaslom, akik inkább távolról támadnának, illetve nagyobb gondot okoz nekik az életerő beosztása. Utóbbit pedig azoknak, akik inkább közelről szeretnek nyomatékot adni szavuknak, ebben az esetben azonban a kitérések sikerébe az esetlen, mára már nagyon nehézkes és elavult irányítást is bele kell számítani.
A játék abban a pillanatban kezdődik, ahogy választott hősünk kimászik a hibernálókamrából. Innen indul egy négy óra alatt lazán befejezhető kaland, melyben nem kevésszer fogjuk szidni a játékot. Sok szempontból öregedett rosszul a végeredmény. A harcrendszer csupán lövöldözésből áll. Én Jane-nel játszottam végig a játékot, az említett revolver és a shotgun mellett tettem le a voksomat, véleményem szerint pedig amúgy ebben a játékban csak sok-sok újrajátszás után van értelme komolyabb fegyvert venni. Egyrészt, ha találunk is annyi pénzt a pályákon, amiből ezt finanszírozni tudnánk akkor is felesleges lenne, mert amíg a másik fegyverünket fel nem fejlesztjük a plafonig ne is álmodjunk arról, hogy a főellenféllel végezni fogunk. Maga a fegyverharc az, ami tulajdonképpen nem öregedett annyira jól. Az esetlen kamerakezelés nagyon sokat ront a harcrendszeren, az ellenfelekre sosem lehet megfelelően ráfordulni, ezen pedig a megemelt érzékenységnél sem fog változni. A lövés virtuális gombjának érzékenysége emellett eléggé gyenge, nagyon nehéz "csak úgy" lövöldözni, mert néha nem fogja érzékelni érintésünket a rendszer. A tesztjeim alapján ez nem a készülék hibája, hanem az irányításé. A gameplay egy másik, sokkal kreatívabb része a bullet time effekt. Valamikor a negyedik pálya környékén nyílik meg ez a képesség, segítségével lelassíthatjuk magunk körül az időt. Minél több ellenfelet ölünk annál gyorsabban töltődik, használata a köpködős és lövöldözős ellenfelek ellen igencsak hasznos, létezéséről nem igazán ajánlott megfeledkezni.
A játékmenet a gunfight-tal szemben egy tök jó kis aspektusa a zártörés. Vannak ugyanis olyan, zárt kapuk melyek kinyitásához először egy négy számjegyből álló kódot kell találnunk. Ezek a feladatok inkább a játékos reflexeit igénylik sem, mint a logikáját. A lényege, hogy van egy sok-sok ábrából álló sorozat, melyek darabjait időre kell kikeresnünk egy gyűjteményből. A feladat nehézségét a sztori előrehaladtával a rendelkezésre álló idő csökkenése adja, 2-3 másodperc alatt nem egyszerű megtalálni ugyanis az ábrákat. Ami pedig kényelmi szempont, de pozitívum, hogy a kódokat nem kell megjegyezni – lévén mindegyik ajtóra fejezetenként más és más a jelszó – feltört zár esetén automatikusan a kinyitandó ajtó paneljén jelenik meg a kombináció. Nem érdemes kombinatorikai megoldásokkal próbálkozni zártörés helyett, ameddig ugyanis nem oldjuk meg a reflexes feladatokat az ajtó akkor sem fog kinyílni, ha jó kódot ütünk be véletlen.
Lőszerből igazán kevés van a pályákon. Érzésre bár soknak tűnhet az az 56 pisztolygolyó, de tekintve az irányítás-, és a gunfight-beli nehézségeket nem árt figyelni a lőszerek mennyiségére. Ha fogyóban lenne a muníciónk a játék elején megszerezhető sokkolófegyver használata ajánlott. Ebbe a kvázi "lőszer" végtelen, csupán a pár másodperces feltöltődési időt kell megvárni. Ez mind jól hangozhat, de a játék a vége felé elkezd elkövetni egy olyan hibát, hogy nagyon durván sokszorosítja az ellenfeleket – negatívumként megjegyezve, ezáltal kitolva az amúgy sem hosszú, de egyre repetitívebbé váló játékidőt – ekkor pedig esélytelen lesz ezt használni.
A játék amellett, hogy ilyen idős szerintem grafikában nagyon is ott van. Tök érdekes ezzel szemben azonban az, hogy a Dead Effect megjelenésekor a mobil verzió egészen szépnek számított, az időközben érkezett PC verzió az Androdihoz képest nyilván szebb volt, de teljesen más grafikai modellekkel dolgozott, már akkoriban is sokkal részletesebb kidolgozást kapott. Viszont, ha megnézzük a sorozatot folytató Dead Effect 2-t, nem sok érdembeli grafikai változtatást vehetünk észre az első és a második játék különböző verziói között. A két cím megjelenése között azonban csupán csak 2 év telt, ez pedig egyértelműen bizonyítja azt a tényt, hogy a mobiljátékok nagy méretű grafikai ugrást produkáltak, köszönhetően mai játékunk megjelenésének is.
Manapság pedig már szinte bármilyen, gamingre a legcsekélyebb minőségben is alkalmas készüléken játszható a játék a legmagasabb minőségben, vagyis a legmagasabb grafikai beállítások mellett kihozható belőle 60fps. Őrületesen néz ki néha még mindig ez a játék ilyen beállítások mellett, a vége felé azonban egy pályán egy erős készülék mellett is hatalmas akadásokat produkált, de ez csak egyszer történt meg, mondjuk a kelleténél tovább tartott.
Megjelenése óta ingyenes zombis lövöldét kínál a Dead Effect, a kampánya 4 óra alatt kellemes végigjátszható, természetesen játék nehézségtől függően ez az idő változhat. A kampány mindkét karakterrel végigjátszható, 4 nehézségen keresztül. Az újrajátszási faktor azonban nem olyan magas, bár a sztorin kívül vannak különböző challenge feladatok, illetve a történet során gyűjthető tabletek meg kristályok, de ezek élvezeti szintje teljesen elenyésző.
Emlékszem még, amikor a csatornámat kezdtem már egyszer végigjátszottam a játékot. Ennyi évvel később azonban feltűnően sokat változott a véleményem negatív irányban. Rosszul öregedett a játék, emiatt ma már annyira nem élvezhetőek a mechanikái, és szerintem az utolsó harmadát 1-2 pályában össze lehetett volna kaparni, ennek ellenére csak a Final Boss 5 pályát vesz el a 13-ből és ezekből nem csak az utolsón küzdünk meg vele, de ott is látjuk először szemtől szemben. Én azonban azt mondom, hogy próbáljátok ki, azzal nem lehet veszíteni.