Eltúlzott munkanapok - Bus Simulator PRO teszt
Kivételes rajongással vágok bele minden szimulátor játékba. Legyen az repülő, vonat, autó, avagy busz szimulátor. Ez az a zsáner, amelynek mindig egyetlen fő céllal ülök neki. Teljesíteni a kampány módot 100%-ra. A szimulátorjátékok iránti szeretetem egészen régre nyúlik vissza, kb 6 évvel ezelőttre, amikor az akkor Bus Simulatorairól híres Ovidiu Pop csapatának Bus Simulator 17 játékával ismerkedtem. Hatalmas élmény volt és maga a játék sem sikerült rosszul kifejezetten realisztikus grafikájával és kielégítő mennyiségű tartalmával. Nem volt kérdés, onnantól rengeteg szimulátorba vetettem bele magamat, legyen régi vagy új megjelenésű. Sajnos az elmúlt pár évben az Ovidiu Pop csapata elkezdett csúszni a lejtőn, ezért új fejlesztők felé kényszerültek nézni a játékosok. A 2018-ban először életjelet adó Sir Studios csapat sokat fejlődött 4 év alatt, de talán nem eleget.
Kezelőfelület
Ahogy megnyitjuk a játékot egy szimulátorjátékokban szokványos menürendszer fogad minket, egy garázsban áll készen munkára első autóbuszunk. A Map menüpont alatt megtekinthetjük a végigvezethető területet, ami az Amerikai Egyesült Államok nevesebb területeit foglalja magában Las Vegas-tól San Francisco-ig, illetve például Los Angeles-től Sacramento-ig és útba ejthetjük akár a Grand Canyon-t vagy Malibu-t is. A Company menüpont alatt az első belépéskor kreált vállaltunk adatait szerkeszthetjük és tekinthetjük meg bevételeinket. Lehetőségünk van a Drivers menüpont alatt megfelelő összegű játékbeli pénz kifizetésével kollégákat felvenni, akik velünk párhuzamos, de offline (vagyis időkorláttal) teljesítik a rájuk kiszabott utakat. A Garage menüpont alatt vállaltunk autóbuszait fejleszthetjük, illetve szabhatjuk testre. Színezhetjük, dísztárcsát cserélhetünk, és egy kis mikrotranzakció képében (heti 2 dollár fejében) lámpákat és fémalkatrészeket vásárolhatunk. Fejleszthetjük járműveink végsebességét, gyorsulási idejét és még kezelhetőségét is. Emellett (az alap Toronto után) még további 18 buszt vásárolhatunk játékbeli és valós pénzen. A Nextone nevű futurisztikus monstrumot például egy heti prémium előfizetésért, vagyis 2 dollárért kínálják. A beálításokban grafikai felbontást, irányítást, valamit kormány érzékenységet és hangokat tudunk állítani. A főképernyőn egy külön menüpontban játékbeli pénzért barátainkat is megtudjuk hívni, ám az online mód még egy héttel a megjelenést követően sem érhető el.
Játékmenet
Elindítva a Drive Now menüpontot 3 játékmódot találunk. Itt van nekünk a Free Mode, ahol szabadon járhatjuk végig a térképet, az Online Mode, ami még nem elérhető és a kampánynak számító Mission Mode, amiben 5 szinten (és egy Bonus szinten) keresztül különböző járatokat teljesítve kell eljutnunk az utolsóig. A szintek közötti különbséget csupán egyes városok (és azok közötti bekötőutak) megnyitása jelenti. Miután útnak indulunk beindul egy skála, amely utasaink elégedettségét jelöli és ettől a skálától függően kaphatunk bevételünkből levonásokat is. Természetesen tankolunk is kell, amit a bal oldalon jelez egy ikon. A gond ezzel az, hogy a hosszabb utakon nem lehet egy tankkal végig menni és nem tervezett városokba is be kell néznünk ugyanis, ha kifogyunk az üzemanyagból akkor a legutolsó város benzinkutjára spawn-olunk (ami akár kezdő városunk is lehet). Ekkor mintha az eltelt fél órányi vezetés elveszne, indulhatunk újra.
Vezetési élmény
Mint említettem sok szimulátorhoz volt szerencsém az évek során, de ez az első nyílt világú mind közül. Ennek a világnak viszont a vezetési élményre kiható negatívumai is vannak. Ugye volt szó a tankolásról, de például a pálya betöltéséből adódó fennakadások miatt az úton lévő más járművek képesek beakadni a semmibe, illetve csúnyán felborulni, ami a vezetési élményünket azonnal hazavágják, nem mellesleg az utasok is panaszkodnak miatta. Tisztább pillanatokban remekül lehet vezetni, gyönyörűen kialakított belső, illetve külső (valamint 360 fokos) nézetet is kapunk, így stílusunkhoz igazíthatjuk, hogy szeretnénk vezetni és közben a kiemelkedően szép tájat csodálhatjuk, már ha nem zavar meg minket a GPS. Ha ránk hallgattok nem követitek a GPS által kijelölt vonalat, ugyanis képes végig vezetni minket 3 bekötőúton, 2 kerülő városba és indokolatlanul megnövelni meneteink idejét. Nem beszélve arról, hogy képes egy kereszteződésben három különböző útvonalat egyszerre kijelölni és csak akkor pontosítani azt, ha valamerre elindulunk, amit néha ok nélkül is megtesz a rendszer. A játék fizikája összeségében sok hibától hemzseg a random ránk csapódó határi sorompóktól kezdve az el-el tűnő környezeti elemekig.
Én több, mint 10 órát töltöttem el a játékban és ezek a hibák eltörpülnének a többi jól sikerült mechanika mellett, de van egy hiba (ami talán bug, talán nem), de kifejezetten idegesítő és meggátolja a játék befejezését. Egy ponton úgy döntött a játék, hogy lenullázza 85%-os teljesítményemet és attól a ponttól nem lehet egyetlen utast sem felvenni, hiába lehet elkezdeni a küldetést. Ez pedig várhatóan a Bonus pályák megnyitása utána fog bekövetkezni.
Összegzés
Tulajdonképpen nehéz megmondani egy kívülállónak, hogy ránézésére jó vagy rossz játék-e a Bus Simulator PRO, de mint mindig most is azt javaslom, hogy a felsorolt, iszonyúan zavaró hibák és bug-ok ellenére, akiket érdekel mindenképp próbálkák ki. Én egy nappal a Play Store-os megjelenés előtt kezdtem a játékot és nem mertem frissíteni a TapTap-os fájlt, hogy ne vesszen el 10 órányi haladásom. Összességében azonban szerintem nem egy rossz játék a Bus Simulator PRO. Lehet, hogy bug-os, vannak elképesztően zavaró hibái és mechanikai logikátlanságai, de csodásan megrajzolt nyílt világgal rendelkezik, rengeteg tartalom és járműválaszték mellett és minden hibája ellenére játszatja magát, amit nem tudom hogyan értek el a fejlesztők. Ha sokak szerint nem is kiemelkedő a Bus Simulator PRO, de méltán szerepel a jobb szimulátor játékok között.