Mindenkinek más élmény - Ahsoka S1
Ha egy Star Wars rajongó fogyasztható tartalmat keres a "Messzi-messzi galaxis" berkeiben, az elmúlt években volt ám miből válogatni, már ami az élőszereplős sorozatokat illeti. Csak az elmúlt négy évben olyan projektekkel bővült az univerzum, mint a The Mandalorian, a The Book of Boba Fett, az Obi-Wan Kenobi, az Andor és mai videónk tárgya, az egy hónapja véget ért Ahsoka. Én hatalmas örömmel ültem le a sorozat elé, lévén pont Ahsoka Tano az a karakter, aki sosem kapott elég, önálló időt. Most végre megkapta saját sorozatát, ami a maga módján szerethető, de vannak kételyeim a jövőjére nézve.

Kezdésként kicsit elvonatkoztatnék a témától, valamiért mindenki Ahsoka-t tartja az egyik legkedveltebb Star Wars karakternek, meg mindenki oda-vissza van tőle, de kérdezem én, hogy mióta? Mármint Ahsoka karaktere teljesen el lett hanyagolva érzéseim szerint. Első megjelenése a 2008-ban indult The Clone Wars animációs sorozatban volt és amit minden Star Wars rajongó biztosan tud róla, hogy Anakin Skywalker tanítványa volt. Ezzel a karakerrel pedig jól bemutatható, hogy én mit rühellek ennek az egész franchise-nak az univerzumépítésében. Értem, hatalmas munka volt az eredeti trilógiához előzménytrilógiát készíteni, de basszus. Amíg az volt a nagy durranás a Sith-ek bosszújában, hogy Anakin bár remek jedi, nem lehet mester és a hatalomvágya taszította a sötét oldalra, rá három évvel később előállnak egy olyan történettel, hogy saját tanítványa van. Mindez még a második és harmadik film között. Némi logikátlanságot látok ez a kérdés körül, de mindegy. Ahsoka amúgy annyira hányatatott sorsú volt, hogy a The Clone Wars óta eltelt 15 évben most kapott először élőszereplős történetet.
Kezdeném a rossz dolgokkal a sorozatban, érzésem szerint ugyanis ezt a szériát mindenki máshogy fogja megélni, attól függően mennyire elégíthető ki tartalomfogyasztás szempontjából. Én örültem, hogy élőszereplős környezetet kap Ahsoka is, de ami a fő gondom a sorozattal az megint a fránya kronológia. Mondjuk ebből a szempontból nem annyira hálás Ahsoka sorozatot csinálni, mert a fiatalkora nagyrészt el van mesélve a The Clone Wars-ban, remetéségére fény derül a Rebels, szintén animációs sorozat során, szóval evidensen a Birodalom bukása utáni időt kellett valahogy megragadni. A gond, hogy én szerintem nagyon telítve vagyunk ezzel az időszakkal. Mostanra túl sok sorozat forog a Birdalom körül és nem is feltétlen az Ahsoka kronológiájára gondolok, mert ha jól tudom csak a The Mandalorian játszódik ugyanezekben az években. Nekem őszintén kezd elegen lenni ebből az időszakból. Egyszerűen nem hiszem el, hogy van kibontásra váró történet, ami feltétlen kell látnunk anélkül, hogy a franchise szenvedné el. Ezt a dolgot azonban csak azért tudom megbocsátani, mert Ahsoka-ra máshogy lehetetlenség sorozatot írni, mert mindent láttunk már tőle. A sorozattal kapcsolatban pedig amúgy a negatívumok listája eléggé gyér, de pont erre utaltam, amikor arról beszéltem, hogy ezt objektíven csak az tudja megítélni, aki káromkodás nélkül képes visszagyömöszölni a fogkrémet a tubusába. Lehetek én attól kevésbé SW rajongó, hogy nem térek ki jelen pillanatban arra, hogy szar a történet, vagy hogy mennyire brutális faszság az évadzáróba zombi-klónokat tenni, de mindegy.
Inkább beszéljünk a pozitív tényezőkről. Azt azért hozzáteszem, hogy a fő problémámon úgy sikerült túllendülnöm, hogy az első rész után egy körülbelül két napos szünet követte a sorozatnézést, de egyszerűen úgy elkapott egy szokatlanul modern hangulat, hogy tovább kellett néznem. Talán itt akadok ellenségekre, ugyanis szerintem a "modern" szóval tök jól kifejezhető az Ahsoka sorozat. Nincs benne az az Obi-Wan Kenobi-s lassúság, cserébe egy rövidebb cselekményt kapunk, egy jó kis cliffhanger-rel a végén és istenbizony lefejelem a falat, ha elkaszálják a második évadot. Szokatlanul pörgős sorozat az Ahsoka a Star Wars mozik lassú építkezésével szemben. Nem szarozik, lényegre térő módon meséli a történetet és állít nehézségeket – általában az erő idegörlő misztifikálásán keresztül. Oké, itt néha túlmegy a sorozat, legalább fél tucat új dolgot mesél az erőről ez a széria, annak, akinek kételyei vannak ennek működéséről. Nem kétlem, hogy ezek máshol már el lettek sütve, csak, mint mondtam mindenkinek más lesz az élmény. A főszereplők karakterei ismerősek maradnak – már akinek – Ahsoka múltjából kiindulva ugyanis a Rebels széria szereplői köszönnek vissza ebben a produkcióban. Meglepő, én annyira nem szeretem a "Lázadókat", de egyszerűen jó volt látni, hogy mondjuk egyes karakterek, hogy kerülnek újraalkotásra.
Emellett három teljesen új főgonoszt kapunk a vásznon Baylen Skoll volt Jedi – most már sith – Shin Hati, Baylen tanítványa és Morgan Elsbeth képében. Morgan dolgozik azon, hogy hatalmas, galaxisokon átívelő tervük állítólagos békét hozzon. Karakterének motivációja érthető, elszánt, magabiztos jellemmel rendelkezik, de az ő szerepére Diana Lee Inosanto nem volt jó választás, az alakítása elmarad a többiekéhez képest. Tudtommal mindannyian most játszanak először Star Wars karaktert, de látni a jeleneteken azt, hogy mindannyian élvezték, hogy a részesei lehetnek. A gonosz tanítványt alakító színésznő, Ivanna Sakhno jól hozza az erős, de megfelelési vágya miatti meggondolatlan karaktert, szerencsére az ő alakítása mindvégig emberi marad és nem megy át hisztibe, mind ahogy az az Obi-Wan Reva-ja esetében volt. A jediből sötét erőt használó mesterré avanzsálódott Baylen karakterének alakítását - talán a sorozatban legjobban - Ray Stevenson szállítja. Régóta láttam ilyen mesterien eljátszott manipulatív karaktert a Star Warsban. Egyszerűen zseniálisak az ő általa dominált jelenetek, ekkora fenyegető jellemet utoljára talán az Uralkodó beszéde közben tapasztaltam. Sajnos azonban az ő karakterével nem tudom még mi lesz, idén május 21-én ugyanis 58 éves korában elhunyt, szereplése így a sorozatban posztumusz megjelenés.
A valóban jót szolgálóknál is helyet kap mester és tanítványa, vagyis Ahsoka és Sabine, egy imádnivaló droid Huyang, a lázadóból tábornokká érett Hera és természetesen a nagy cameo jelenet. Mary Elizabeth Winstead, mint Hera alapvetésében szerintem annyit nem tesz hozzá az eseményeknek és bár fontos beleszólása van az eseményekbe, nem utolsó sorban ő is, mint Sabine vagy Ezra a Lázadók csoportjának tagja volt, de én őt nem érzem annyira erős főszereplőnek. A Natasha Liu Bordizzo által játszott Sabine egy Shin-hez hasonló, forrófejű, bizonyítani akaró tanítvány. Meggondolatlansága sokszor nagy gondokat fog okozni, a jelenetekben betöltött szerepe néha mégis egy szerethető, vicces és nem utolsó sorban profi szerelőként szeretteti meg a közönséggel. Huyang bár egy droid, rengeteg meséje akad a múltból, a Jedi Templomban annak idején ugyanis kulcsfontosságú szerepet töltött be. Bölcsességei behúzzák a sztori féktelenül robogó kézifékét és elgondolkodtatnak, ahogyan azt a régi mozik is tették időnként. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban pedig a Rosario Dawson által alakított Ahsoka. Ahsoka karaktere eléggé meghasonlott jellem, mestere okozta ugyanis a Köztársaság bukását, a Birodalom létrejöttét. Ahsoka már évek óta nem jedi, érzelmei általa kivonta a fénykardjának kristályaiból a színt, ezért fehérek. Dinamikus, bölcs és remekül eljátszott karakter az övé. A vívott fénykardpárbajok iszonyúan kiemelkedően jól koreografáltak ebben a sorozatban.
Pár szóban pedig a látvány, az effektek és meglepő módon a vágás nagyon jó dinamikát és tempót diktál a sorozatnak, egy pillanatra sem lehet elveszteni a fókuszt. Bár a zenékben érzek némi visszalépést, remek hangeffektek kísérik végig Ahsoka utazását.
Hálátlan feladat volt méltó sorozatot forgatni Ahsoka karakterére, de ez sokkal inkább sikerült, mint amennyire nem. Nagyon kíváncsi leszek a második évadra, de amint lezárták ezt a minisorozatot én könyörgöm, térjünk rá az évek óta belengetett High Republic érára, mert arra nagyon kíváncsi szerintem az egész rajongótábor. Bár, ha minden igaz ennek első várományosa a valamikor jövőre érkező The Acolyte sorozat lesz, én kifejezetten várom.